 | ||||
| Pécs főtere, 8.30-kor, még frissen. |
Amikor az ember Pécsről Kassa felé akar biciklizni, rá jön, hogy gyakorlatilag nincsen semmi jó, autómentes út, amelyen biztonságosan meg teheti azt. A legrövidebb út észak-kellett felé persze a 6-os főút Szekszárdig, de azt mindenáron el akartam kerülni, mert autópálya ellenére, tele van forgalommal. Azért először keletre tekertem Mohácsra (szintén főút, de más alternatíva nincsen már), hogy ott komppal átmenjek a Dunán, és onnan már csak kevésbé forgalmas, kisebb utakon haladjak. Az ár: sokkal több kilóméter Kassáig!
 |
| Most még a Duna, majd lesz Tisza is. |
A komp után tényleg (majdnem) csak az enyém lett az út, az már nagyon kellemes bringázás volt. Nem is volt túl hideg, így télen biciklizni tök jó!
 | ||
| De szeretek az út közepén tekerni! |
Aztán már nem kelet felé vitt az út, hanem északára is, és egy bolond szél kezdett zavarni a tempómat. Azért egy pár kilométert segített egy traktort, aki 25-tel ment a szél ellen, azt kihasználtam hálásan.
 |
| 13 helyett 25. Csak féken a kéz! |
Mivel az első napon Tiszakécskéig kellett mennem, ahol vártak még ismeretlen, kedves emberek rám, nem volt sok időm út közben mást csinálni. Csak minden 40-50 kilométert megálltam röviden egy kocsma előtt, hogy benyomjak egy kávét. A vidéki 'kávéházak' az utolsó 50 év alatt semmilyen se változtak semmit, és ha az EU nem kezd beleömleni sok pénzt hamarosan, nem is fognak a következő fél században se.
 |
| Rossz kávé, de eredeti hangulat. |
Este fél 11-kor épségben érkeztem Tiszakécskére, 232 kilométer volt az órámon. Már várt rám a Seres család. Őket a Facebook segítségével megtaláltam, erre mindenképpen hasznos az a közönségi portál! Köszönöm Erzsébet és Balázs a nagyon kedves vendégszereteteteket (ezt a szót mutassuk egy hollandnak)!
Következő nap korábban kellett kezdenem, mert aznap Kassáig sokkal hosszabb távolságot kellett letekernem mint az előzőn. A végén ilyen rekord lett belőle, melyet remélhetőleg már soha se meg fogom dönteni...
De szépen kezdett: hűvös volt, de sütött megint a nap. Ott az alföldön Szolnok felé persze minden olyan lapos mint a holland polder, mégis van benne szépség is.
 |
| Máris otthon érzem magam, meg az a KLM-kék... |
Azt a második napot két dologért soha nem fogom elfelejteni, az első: kellemes meglepetés számomra volt a tökéletes aszfaltozott Tisza tói bicikliút (kb. 50 km hosszú, a gáton, majdnem teljesen forgalom nélkül):
 |
| Köszönjük az EU-t az szép aszfaltért! |
Nagyon szép az a táj ott, rengetek érdekes vízi madárral (nyáron ebből valószínűleg kevésebb lesz, meg több ember).
 |
| A második nap legszebb része, a Tisza tó. |
A második ok, hogy emlékezetes napom volt: még soha se annyi kilométert kinyomtam szegény combjaimból mint 2013 február 1-én: 310 km összesen, még fölpakolt biciklivel! A végén már nem volt jó: elfáradtam, elegem volt a sok tekerésből, közben sötét lett, már nem láttam semmit a tájból, meg az utolsó 80 kilométer alatt esett egy csúnya havas eső - sőt, még pár dombocska is nehezítette az életemet. És mintha az nem lett volna elég, gps nélkül kellett keresnem a jó utat, mivel otthon valami hibából nem downloadtam föl a gépbe eszak-kelet Magyarországot...
A lényeg pedig a lényeg: nem adtam föl, 3 kor éjszakán végre érkeztem Kassára!
 |
| K.O. in Kosice. |
De sok időm még se volt kialudni magamat: következő délelőtt kisebb félé sajtókonferencia várt rám a gyönyörű kassai dómnál.
 |
| Sajt(ó)! |
Utolsó: nagy köszönet újra a Orémus családnak, ahol megint kaptam egy tetőt a fáradt fejem fölött, meg sok finom kaját is!
 |
| Nagyon kedves család, túl gyors fényképező gép. |
