Pécs-Kassa, 542 km két hideg nap alatt.

Megígértem Facebook-on, hogy két hideg téli nap alatt biciklizem Pécsről Kassára, ha 100 lajkot kapok. Nos, kaptam kb. 500-at, így nem volt mese, el kellett indulnom! Szerencsére szépen sütött a nap amikor január 31-én kezdtem tekerni. Sajnos 42 óra később, éjszakán Kassára érkezve, már erősen esett a havas eső. Az 542 kilométer hosszú útról íme néhány impresszió:

Pécs főtere, 8.30-kor, még frissen.

Amikor az ember Pécsről Kassa felé akar biciklizni, rá jön, hogy gyakorlatilag nincsen semmi jó, autómentes út, amelyen biztonságosan meg teheti azt. A legrövidebb út észak-kellett felé persze a 6-os főút Szekszárdig, de azt mindenáron el akartam kerülni, mert autópálya ellenére, tele van forgalommal. Azért először keletre  tekertem Mohácsra (szintén főút, de más alternatíva nincsen már), hogy ott komppal átmenjek a Dunán, és onnan már csak kevésbé forgalmas, kisebb utakon haladjak. Az ár: sokkal több kilóméter Kassáig!

Most még a Duna, majd lesz Tisza is.

A komp után tényleg (majdnem) csak az enyém lett az út, az már nagyon kellemes bringázás volt. Nem is volt túl hideg, így télen biciklizni tök jó!

De szeretek az út közepén tekerni!

Aztán már nem kelet felé vitt az út, hanem északára is, és egy bolond szél kezdett zavarni a tempómat. Azért egy pár kilométert segített egy traktort, aki 25-tel ment a szél ellen, azt kihasználtam hálásan.

13 helyett 25. Csak féken a kéz!

Mivel az első napon Tiszakécskéig kellett mennem, ahol vártak még ismeretlen, kedves emberek rám, nem volt sok időm út közben mást csinálni. Csak minden 40-50 kilométert megálltam röviden egy kocsma előtt, hogy benyomjak egy kávét. A vidéki 'kávéházak' az utolsó 50 év alatt semmilyen se változtak semmit, és ha az EU nem kezd beleömleni sok pénzt hamarosan, nem is fognak a következő fél században se.

Rossz kávé, de eredeti hangulat.

Este fél 11-kor épségben érkeztem Tiszakécskére, 232 kilométer volt az órámon. Már várt rám a Seres család. Őket a Facebook segítségével megtaláltam, erre mindenképpen hasznos az a közönségi portál! Köszönöm Erzsébet és Balázs a nagyon kedves vendégszereteteteket (ezt a szót mutassuk egy hollandnak)!

Következő nap korábban kellett kezdenem, mert aznap Kassáig sokkal hosszabb távolságot kellett letekernem mint az előzőn. A végén ilyen rekord lett belőle, melyet remélhetőleg már soha se meg fogom dönteni...

De szépen kezdett: hűvös volt, de sütött megint a nap. Ott az alföldön Szolnok felé persze minden olyan lapos mint a holland polder, mégis van benne szépség is.

Máris otthon érzem magam, meg az a KLM-kék...

Azt a második napot két dologért soha nem fogom elfelejteni, az első: kellemes meglepetés számomra volt a tökéletes aszfaltozott Tisza tói bicikliút (kb. 50 km hosszú, a gáton, majdnem teljesen forgalom nélkül):

Köszönjük az EU-t az szép aszfaltért!

 
 
Nagyon szép az a táj ott, rengetek érdekes vízi madárral (nyáron ebből valószínűleg kevésebb lesz, meg több ember).

A második nap legszebb része, a Tisza tó.

 A második ok, hogy emlékezetes napom volt: még soha se annyi kilométert kinyomtam szegény combjaimból mint 2013 február 1-én: 310 km összesen, még fölpakolt biciklivel! A végén már nem volt jó: elfáradtam, elegem volt a sok tekerésből, közben sötét lett, már nem láttam semmit a tájból, meg az utolsó 80 kilométer alatt esett egy csúnya havas eső - sőt, még pár dombocska is nehezítette az életemet. És mintha az nem lett volna elég, gps nélkül kellett keresnem a jó utat, mivel otthon valami hibából nem downloadtam föl a gépbe eszak-kelet Magyarországot...

A lényeg pedig a lényeg: nem adtam föl, 3 kor éjszakán végre érkeztem Kassára!

K.O. in Kosice.

 De sok időm még se volt kialudni magamat: következő délelőtt kisebb félé sajtókonferencia várt rám a gyönyörű kassai dómnál.

Sajt(ó)!

Délután ebédeltem Ivana Takácsovával, aki a VisitKosice-től jött, a városi turisztikai irodától. Ők benne lennének a marseille-kassai nagy túrámban, meg annak a "kastélyok" témájában, csak pénz nincs hozzá, azt az EKF-ektől kénne jönni. Akkor most ott próbálom még egyszer a szerencsémet (lásd a tavalyi blogot). Remélem, észre viszik majd, hogy Pécsett van egy holland fickó, aki tud biciklizni, és szívesen csinál egy kis reklámot Kosice2013-nak. És ha nem? Akkor majd kezdek foglalkozni 2014 és 2015-tel...

Utolsó: nagy köszönet újra a Orémus családnak, ahol megint kaptam egy tetőt a fáradt fejem fölött, meg sok finom kaját is!

Nagyon kedves család, túl gyors fényképező gép.