Dacice, 2010 április 30 (napi 123 km; összes 2212 km)

Az első dolgom volt reggeli után megtalálni Dr. Pavel Slavko-t Cesky Krumlov kastélyában. Szerettem volna látni a világ legidősebb megmaradt barokk színházát, ami a kastélyban van elrejtve…

Krumlov kastély.

Cesky Krumlov, 2010 április 29 (napi 125 km; összes 2089 km)

A reggelim után elmentem Niedernburg kolostorába, hogy meglátogassam Magyarország első királynőjének, Bajor Gizellának a sírját, akiről olyan sokat és szépet hallottam előző este. Egy nyugodt fél órát töltöttem ott, senki sem érkezett, aki megzavarta volna a csendet. Sok magyar szalagos csokor és koszorú feküdt ott. Az eredeti 11. századi sírkő fölé egy 14. századi gótikus kőboltozatot helyeztek el, amelyben Gizella koponyája és négy karcsontja látható. Monsignore Hettler azt mondta tegnap nekem, hogy a királynő nagyon magas volt, és azokból a csontokból ítélve, ez tuti így volt. Elképzeltem István és Gizella párosát: Gizella két fejjel magasabb volt, mint a férje. A veszprémi királyi szobor pár visszont nem úgy néz ki!

Találkozás a múlttal a jelenben.

Passau, 2010 április 28 (napi 120 km; összes 1964 km)

A tegnapi fárasztó nap után nagyon jól aludtam Altöttingben. Miután nem ismertem ezt a kis várost egyaltalan, úgy döntöttem, körülnézek es majd csak utána indulok tovább Passauba.

Altötting egy nagyon római katolikus hely. A legfontosabb zarándókhely Németországban, a hívók már évszázadok óta járnak oda imadkozni a fekete Madonnához, a fából készült Szűz szóbrájához, amit a város főtérén lévő pici kápolnában őriznek. Es ha hinni lehet a kápolna falára szögelt száz es száz apró festmenynek, akkor a Madonna tényleg meghallgatja őket.

Félelmetes hít a Szűzben.

Altötting, 2010 április 27 (napi 151 km; összes 1844 km)

Egy napot és két éjszakát töltöttem Münchenben, Judit Wolfnál, egy kedves barátnőmnél, aki egy éve költözött Pécsről a bajor fővárosba. Ez most volt az első alkalom, hogy távozása óta találkoztunk. Elég fura a régi Juditot egy új, ismeretlen helyen visszatalálni.

Wolf vendégszeretettel várt Wintermansra.

Végre lehetőségünk nyílott sok mindenről beszélgetni. Mivel Judit pszichológus, úgy gondoltam, ő tudja talán a választ arra, hogy történhetett meg olyan szörnyűség, ami Dachauban? Csak a németek voltak erre képesek? Vagy elképzelhető, hogy bárhol máshol bekövetkezhetett volna?

München, 2010 április 25 (napi 75 km; összes 1693 km)

Volt még egy dolog, amit a Lech mezei csata kapcsán látni szerettem volna: a csatát ábrázoló hatalmas kép a königsbrunni katolikus templom mennyezetén.

Ferdinand Wagner's hatalmas festménye.

Lechmező, 2010 április 24 (napi 47 km; összes 1618 km)

Reggeli után elindultam, hogy felkeressem a világ legrégebbi szociális bérlakás-együttesét, a Függerei-t.

A Függerei főutcája Augsburgban.

Augsburg, 2010 április 23 (napi 111 km; összes 1571 km)

Rövid látogatást tettem a Duna-irodában, ami egy gyönyörű öreg házban található a város központban. Ott találkoztam Margit Wollnerrel, aki segített megértenem, miért is létezik ez az iroda.

Wollner válaszol Wintermansnak.

Az egész ötlet azon alapul, hogy a Duna menti országokat jó lenne egységbe fogni, hogy a kereskedelmi és ökológiai célokért együtt lépjenek fel. Ettől persze azt is remélik, hogy Brüsszelben előbb meghallják hangjukat. Mit mondjak, meglehetősen érdekes össz-európai kezdeményezés ezúttal Ulmból.

Ulm, 2010 április 22 (napi 9 km; összes 1460 km)

A Dunasváb Múzeum, ahol két éjszakát töltöthettem a tornyában, egy régi katonai épületben talált helyt: a napoleoni háborúk után ugyanis a Baden-Württembergi állam a franciák ellen akarta magát védeni, és Ulm városából egy Festung-et, azaz erödet, csinálták. Egy korai, német Maginot Vonalat (lásd április 16.).

Az ulmi Donauschwäbische Zentralmuseum.

Ulm, 2010 április 21 (napi 140 km; összes 1451 km)

Reggel a Mártával megnéztem a galériájukat, amelyet Hans-szal föntartanak Leonberg történelmi központjában. Most egy különleges kiállítás volt éppen: 'haj' volt a témája, és mit minden lehet ezzel csinálni! 

Márta mint Miss Mask.

Leonberg, 2010 április 20 (napi 33 km; összes 1311 km)

A második éjszakám kint, a második alvástaláni tapasztalatom, mert egyszer túl hideg van itt még. A jó hír végülis az volt, hogy a parki padomról senki nem zavarta el, nem rabolták ki, nem szúrták le (a bicikli gumit se). Szóval, a végeredmény visszonylag poszítiv volt.  

Bed & No Breakfast Stuttgartban.

Stuttgart, 2010 április 19 (napi 121 km; összes 1278 km)

Ma újra megbeszélésem volt a programon: este Stuttgartban rám várt a Tante Charlotte (Sári néni) Szudétavidékból.

Reggel, induláskor, mindig elég hüvös van, túl hideg a normális időjárás képes. Biciklizés közben az visszont nem próblémás, úgyis mozog az ember. Majd júniusban vissza fogok gondolni erre a jó hüvös napokra. Nagyon kellemesen kezdődött a nap, végre egy szép, viszonylag nyugodt tájon mentem át, sokszor külön volt a bicikliút az autóúttól.

Nyugalom Baden-Württenbergben.

Glatten (Fekete Erdő), 2010 április 18 (napi 100 km; összes 1157 km)

Ma vasárnap volt, kis lelki úti felkészülést tettem, mentem a strasbourgi kathédrálisba a misére. 

 

 A kathédrálisokban mindig lentről fölfelé mennek az irányok.

Strasbourg, 2010 április 17 (napi 10 km; összes 1057 km)

Egy nap pihenés! Találtam egy olcsó ifjúsági hótelt, két éjszakára! Próbáltam blogot írni, de a komputernek nem működött jól valami miatt, többször kidobta a munkámat - megőrültem.

 

Aztán abbahagytam, és inkább mentem egy híres épülethez: az európai parlamenthez. Akartam volna Tőkés László úrral beszélni Erdélyről, de nem sikerült, mert még nem tartózott ott Strasbourgban, ahol csak két nap később kezdődött az parlamenti ülés. De azért kaptam kedves levelet tőle.

Brüsszelben van a másik.

Strasbourg, 2010 április 16 (napi 125 km; összes 1047 km)

Ha az ember nem alszik ki magát Németországon, akkor komoly problémája van: a német kávéval nem lehet javítani a helyzetén... Azért tekertem tovább egy országba, ahol jobb kávét tudnak főzni: Franciaországba. De először egy szép úton mentem, a Pfälzer Erdőn át. Végre igazán csinos egy táj, végre kevés autóval.

 Pfälzer Wald pécsi Wintermans-szal.

Trifels vár alatt, 2010 április 15 (napi 80; összes 922 km)

Ma jól átvágták engem. Reggel mentem egy speyeri bicikli boltba, mert az új biciklimnek picit át kellett vizsgáltatnom. A Stiller Radsporthoz kerültem, a Gilgenstrassében. Naív voltam, mert nem kértem előre, mennyibe fog kerülni a kis munkát. Délután visszajöttem, és hoppá: 65 eurót kellett fizetnem.A kerék centrifikálás 24 euróba került, a féket beállítani 14 euróba...! Nagyon csunya dolog volt. Szóval, aki megteheti: soha ne menjen a Stiller Radsporthoz ha éppen Speyerben van! (következő nap egy másik bicikliboltban visszakérdeztem, mennyibe került volna ott: azt mondták 3-5 euró a centrifikálás.)

Mert várni kellett a biciklire, volt bő időm a speyeri dómot megnéznem. Micsóda gyöngyörű rómán építmény! Egyszerű és nagyszerű. A korához képes hihetetlen nagy egy épület.

Speyer: ez csak a alacsonyabb mellék szárny.

Speyer, 2010 április 14 (napi 115 km; összes 842 km)

Jól aludtam, bár rövid volt. Ma Speyerbe akartam jutni, tovább dél felé a Rajna partján. Két nagyon szép és fontos épületet akartam meglátogatni: a wormsi meg a speyeri dómot. Mindkettő rómán stilúsi templom, és fontos szerepet játszottak a német birodalomban.

Wormsban a dóm, meg vakoknak szánt bronz modellje.

Bodenheim, Mainznál, 2010 április 13 (napi 139 km; összes 727 km)

Következő nap visszamentem még egyszer a kastélyra, volt még mit néznem ott. Szerencsére, jó lett az idő, így fényképezni  is lehetett az épületet.

 

Az eltzi vár belső udvara.

Burg Eltz, 2010 április 12 (napi 123 km; összes 588 km)

Hétfőn: indulás Kölnből, estéig Németország legszebb kasztélyig kell tekernem, ahol maga a Gróf von Eltz vár rám. De először még vár egy megbeszélés Bonnban: ott vendég leszek a Bund der Vertriebenen-nél - a Kidobott Németek Klubjánál.

Román kori bonni építmény.

Köln, 2010 április 11 (napi 15 km; összes 465 km)

Ma egy egész nap töltöttem Kölnben. Autómatikusan az ember a város legjelentősebb épülethez megy: a kölni Dómhoz.

Köln központja.

Mint mindenhol Kölnben, régi templomok modern épületek között állnak, így a Dóm is. A város majdnem teljesen tönkrebombáztak az angolok és amérikaiak a második világ háborúban. A németek rendesen fizették azért, hogy Hitler után fúttak. A Dómhoz fűz nekem egy családi kapcsolat: a dédnagyapám csinálta a 19. századi bronz ajtókat!

Köln, 2010 április 10 (napi 90 km; összes 450 km)

Essen: a Zollverein hatalmas panorámája.

Délelőtt Essen2010 orgánizált nekem egy sajtókonferenciát a Zollverein területén. Adtam egy interjút, fényképeztek sokat, de tévé sajnos nem volt. Nem éreztem azt a lelkességet, amit Magyarországtól megszoktam.

És akkor ott volt az a furcsa pillanatot, hogy ott kellett hagynom a Katát, és most először egyedül megkezdtem a tekerést Isztambul felé. Amire másfél évre készültem, most hirtelen ott volt.

Petra, Gergő és Kata: köszönöm, hogy Essenig elkisértetek!

Kölnbe mentem, úgy útközben pont ott fekszik Neanderthal, az a hely, ahol bő szász éve megtalálták az eddig legkorábbi európai emberi maradványokat. Azért megálltam ott a múzeumnál, meg a csontok találó helynél, hogy az európai történelmi utam kezdetnél találkozzak az Első Európaival. 

 

Rám nem nagyon hasonlított a neanderthali ember (úgye?), kivéve test magasságban.

Még Pécsett próbáltam egy megbeszélést intézni a múzeum igazgatóval, a professzor dr. Weniger-rel, de nem kaptam választ. Akartam volna tőle tudni, hogy az Első Európai Azsiából vagy Afrikából jött-e?

Rajna mellett Köln előtt.

Tovább kellett sietnem, mert 5 kor megbeszélésem volt professzor dr.dr. Klueting-gel a kölni Sankt Pantaleon templomban. Tekertem mint a bolond, hosszúan 30 km/ó fölött, már a helyileg nagyon iparozott Rajnai partján. Éppen pontosan sikerült odaérnem. Hat, ráláttam, hogy kemény dió lesz mindenhova a megbeszélt helyre és időbe érkezni…

Professzor Klueting a Sankt Pantaleonban.

A Sankt Pantaleonban megvan egy hölgynek a sírja, a Theophanúnak, aki nekem nagyon érdekel, mert Németországba jött ... Isztambulból – hat pontosabban: Konstantinópolyból, mivel a 10. század második felében élt, amikor még nem volt ott egy török se. Klueting úr mutatott nekem és a templomot (Kölnben a legöregebb) és a Theophanú szarkófágust. 

A görög hercegnő férjhez ment II. Ottóhoz, bár a német császár nem őt, hanem egy magasabb születési hercegnőt kívánt volna magának. Theophanú Németországba hozott magával a magasabb Bizánci kultúrát, ami az Ottón művészetben látszik is. Meg azt is különleges volt, hogy villával evett!

Essen, 2010 április 9 (napi 38 km; összes 360 km)

Ma egy egész nap Essenben töltöttünk. Kevés persze ahhoz, hogy megnézünk 'mindent' egy kulturális fővárosról, de két érdekes, egy mástól nagyon eltérő dolgot meglátogatunk: az esseni Dóm kincstárát az arany Madonnával, meg a Zollverein-t.

Délelőtt megbeszélésem volt Dr. Brigitta Falk-kal, a kincstár igazgatónőjével, meg Vieth attyával, a Dómkáptalan főnökjével. Kiváncsi voltam a híres arany Madonnára, egy több mint ezer éves aranyozott fa Mária és gyermek szobor, amely a Dómban áll.

Nagyon aranyos: az esseni Madonna.

Essen, 2010 április 8 (napi 113 km; összes 322 km)

Tegnap, csütörtök, jó tipikus holland idővel tovább tekertünk Essenbe: esett az eső. Nekem nem baj ha hideg van, vagy meleg, akár hó is belefér, de eső, az nagyon útálom a biciklin (talán azért költöztem át Magyarországra?).

Nem akarok naciónalista lenni, de meg kell mondanom, hogy az útolsó 8 kilóméter a német határ előtt gyöngyörű volt a táj, meg a bicikli sáv. Aztán átmentünk a határon, és azonnal vége lett a "fietspad"-nak, és az útat meg kellett osztani az autókkal. És éppen ebből sokkal túl sok van Németországban.

Rögtön az első német falú nekem nagyon érdekelt: Elten. Miért? Hat, ez az egyetlen német település, amelyet a Hollandok megszálták a második világ háború után, mint kárterítés. Igaz, voltak ebben a korban holland politikusok, akik reméltek, hogy egészen Hamburgig meg lehet majd okkupálni, de valahogyan erre nem kapták engedélyt. De Elten a miénk volt! Egészen 1949-től 1963-ig.

Elten: a falakon még sok helyen holland szöveget lehet látni: "Het oude Posthuis"

Pannerden, 2010 április 7 (napi 105 km; összes 210 km)

Na, ma volt az utazásnak az első startja: Utrechtből kezdtem a hivatalos prólóggal Essen felé. A sógornőm Petra, az ő barátja Gergő, meg Kata, a feleségem elkisér az első Kulturális Fővárosáig!

Először Utrechtben pár interjút adtam a helyi sajtónak, Tjerk Ridderrel együtt, aki júniustól az ő utazásának a második felét fogja csinálni: Pécsről Isztambulba lakókocsival stoppolva. Az interjút kezdtünk az egyetlen (ronda) magasház tetejéről az utrechti történelmi belvárosban:

klikkeljen ide vagy a képre, utána a kis film ikónra (közepén) és kezdődik a holland nyelvű kis film (1.20 perc)

Utrecht, 2010 április 6 (napi 77 km; összes 77 km)

Húsvét második napján feleségemmel, Katával (aki azért utánom jött Hollandiába), bicikliztem Hágából Utrechtbe, a prólóg startvonalhoz. Ez volt az első próba, hogy teszteljem az új biciklit az összes csomaggal. Elég nehéz vagyok: a bicikli plusz a csomag 40 kiló. Az itt a síkk Hollandiában, a jó aszfaltozott biciklisávokon nem probléma, de már éreztem, milyen nehéz az egész, amikor csak egy gátra föl mentem... A hegyek majd kemények lesznek később.

Hága és Utrecht között marad még éppen egy zöld terület, az úgynevezett 'Holland Zöld Szíve', de azért látszik, hogy nagyon sűrűen be van építve ez az ország: mindenhol van ház, falú, város, út, autó, na meg ember és állatja. Ami magyar szemmel nézve furcsa, az, hogy sok helyen a folyó magasabban folyik mint a körüli 'polder'. Talán látszik ez ezen a fotón:

Elő a folyó, hatul a pár méter lejebb levő főldek.

Érkeztünk Utrechtbe, ahol két éjszakát töltöttünk unoka testvéremmel, Michiel-lel. Igazi holland ő: saját bicikli gyűteménye van, kb. 20 darab, mint régi!

Michiel, a biciklik, meg én.

Hága, 2010 április 3(0 km)

Hollandiába utaztam már, ahol két nap alatt majdnem minden cuccot bevásároltam: biciklitáskákat, esőkabátot (úgy néz ki itt, hogy szükség lesz rá...), bicikli alsónadrágot, anti medve csengőt, stb.

Érdekes problémám lett a biciklivel: két héttel ezelőtt kilépett a projektből a lipcsei Rotor Bikes, aki októberben megígérte nekem, hogy szponzorom lesznek. Mivel megbíztam az adott szóban, máshol már nem is kerestem bringát. Hosszú ideig nem mondták mivel számolhatom, aztán március középén végre elölrukolták az első konkrét ajánlattal: egy kb. 1700 eurós bicit oda akartak adni 1200-ért. Amikor udvariasan kértem, nem lehet annál picivel bőkezűbb lenni, egy egyetlen mondattal kiléptek a dologból, engem cserbehagyva bicikli nélkül HÁROM hét az indulásom előtt...

De az én honfitársaim megmentettek engemet a bajból: Tjerk Ridder kapcsolatba hozott egy utrechti biciklibolttal, a Het Fietspad-dal, és annak főnökjével, a Joep-pal!

Joep 24 óra alatt összeszerelte nekem a túrám biciklijét! Tegnap este Utrechtből mentem Hágába, egy borzasztó viharban. Még az ellenszélben is (majdnem) gyors volt a kétkerekű masina.

Joep! Szívem köszönöm neked az óriási segítségedet, a bőkezű támogatásodat. Megmentetted a kalandomat az utolsó pillanatban.