Essen, 2010 április 9 (napi 38 km; összes 360 km)

Ma egy egész nap Essenben töltöttünk. Kevés persze ahhoz, hogy megnézünk 'mindent' egy kulturális fővárosról, de két érdekes, egy mástól nagyon eltérő dolgot meglátogatunk: az esseni Dóm kincstárát az arany Madonnával, meg a Zollverein-t.

Délelőtt megbeszélésem volt Dr. Brigitta Falk-kal, a kincstár igazgatónőjével, meg Vieth attyával, a Dómkáptalan főnökjével. Kiváncsi voltam a híres arany Madonnára, egy több mint ezer éves aranyozott fa Mária és gyermek szobor, amely a Dómban áll.

Nagyon aranyos: az esseni Madonna.

Ez a legrégebbi háromdimensziós Mária szobor a világon! Az az jelenti, hogy úgy megcsinálták, hogy minden oldalról tekinthető, és nem csak szemben!

Falk asszony azt reméli, hogy a szobor - a legértékesebb műkincs az egész Ruhrvidéken - majd A Jelkép legyen a régiónak. Sok sikert kivánok hozzá, csak attól tartom, hogy egy darabig egy arany madonna helyett, inkább egy vas úr - Krupp - lesz az.

Óvatosan a múlttal.

A kincstárban egy másik világrekord várt ránk: négy darab korai középkori arany kereszt, tökéletes állapotban. Azért megmaradtak, mesélte Falk asszony, mert az esseni szorgalmas, konzervatív nővérek szépen megtartottá a liturgikus tárgyakat, és soha nem beolvadták őket csínos ékszerekbe.

Délután az aranyát cseréltünk vasra: mentünk a hatalmas nagy, Unesco védelem alatt álló egykori vasöntődébe meg szénmosdóba, a Zollvereinbe. Amelyen jelenleg Pécsett dolgoznak (a Zsolnay gyárból kulturális negyedet csinálni), azt Essenben már készen van: a Zollverein múzeum lett. Holnap innen el is indulok, mert ez a legkülönlegesebb építmény a városban. 

Most már műemlék.

 A németek nagyon szépen megcsinálták (persze, Remco Koolhaas, híres holland építész segített vele ;-)). Az egészben az a legérdekesebb, hogyan lehet szép valami, amelynek kizárólag funktiónális célja volt: semmilyen dísz nincs, és mégis esztétikus. Közben örültem, hogy nekem nem kellett ott dolgoznom valamikor.

Essen mint kulturális főváros nehéz volt felfogni: mint város elég csúnya, mivel minden összevissza föl van építve (mert sajnos a háborúban tönkrebombázták). Hiányzik a szív. Óriási utak vannak mindenhova rengetek kocsival. A legjobban össze tudom fogni az érzésemet ezzel a fotóval:

Wir sind Kulturhauptstadt!

Annak ellenére jól éreztem magamat itt! Várom a holnapi Nagy Indulást Pécs és Isztambul felé!