Ma egy egész nap töltöttem Kölnben. Autómatikusan az ember a város legjelentősebb épülethez megy: a kölni Dómhoz.
 |
| Köln központja. |
Mint mindenhol Kölnben, régi templomok modern épületek között állnak, így a Dóm is. A város majdnem teljesen tönkrebombáztak az angolok és amérikaiak a második világ háborúban. A németek rendesen fizették azért, hogy Hitler után fúttak. A Dómhoz fűz nekem egy családi kapcsolat: a dédnagyapám csinálta a 19. századi bronz ajtókat!
Nagy munka lehetett, mert óriásiak:
Dédnagyapa ajtójai mint turistikai érdekesség
De nem csak keresztény templomok érdekeltek nekem Kölnben: fölkerestem egy építés alatt levő nagy török dzsámit is. 15 évet tartott a vita: kell-e egy nagy török dzsámi Kölnben, vagy se?
Dzsámi építés Köln-Ehrenfeldben: a bal oldalon levő torony nem minaret!
Megkérdeztem Werner Höbsch urat, a kölni Epresség-tól. Arról voltam kíváncsi, hogy szerinte Isztambulban lehet-e egy nagy keresztény templomot építeni? Azt mondta, hogy nem. Viszont, az még se azt jelenti, hogy akkor a németországi törököknek se legyen szabad az új országukban dzsámit építeni. A szabad hít gyakorlás egy szent jog mindenkinek Németországban, még akkor is, ha azt a szabályt a erednek számító országban másoknak nem tartják föl – így a Höbsch atya.
Próbáltam vasárnap, meg hétfőn reggel is, kapcsolatba lépni Öztürk úrral, aki egy képviselő a DITIB-nek, a németországi török-muzulmán organiszációnak. Sajnos, nem sikerült, így ki marad most akaratlanul a török oldal.
Isteni ízek isztambuli ingatlanban Kölnben. Köszi Feri és Piának!
De este azért török hangulatban maradtam: meghívott engem egy nagyon jó török étterembe vacsizni a Pia Janssen és a Ferdinand Baronner, új barátok, akiknél két éjszakát töltöttem.
0 kommentár:
Megjegyzés küldése