A Függerei főutcája Augsburgban.
A Függerei-t Jakob Függer alapította 1521-ben, akit talán a világ első kapitalistájának is nevezhetünk. Egyszerű augsburgi állampolgár volt, de később olyan gazdag lett, hogy ő finanszírozta V. Károly császár hadviselési költségeit. Hihetetlen, de Függer lett a Spanyol-Habsburg Birodalom legnagyobb hitelezője. Azonban talán épp a hatalmas vagyona miatt kezdett félelmet érezni az utolsó ítélettől, mely a halált követi. Bárhogyan is volt, Jakob Függer létrehozta a Függerei-t, egyfajta városkát a városban. Augsburgi szegények bérelhettek itt lakást évi 1 rajnai guldenért, plusz a Függer család lelki üdvösségéért elmondott napi három imáért. S az egészben a legkülönlegesebb, hogy ez a gyakorlat a mai napig él! Akik a Függerei-ben bérelnek lakást, évi 88 euró centet fizetnek, ami annyi, mint egy akkori rajnai gulden. És, a napi három imát a Függer-családért most is mondják.
1944 februárban Augsburgot az angolok teljesen szétbombázták, amely során a Függerei is majdnem teljesen megsemmisült. Azonban a Függer család azonnal intézkedett a bérlakások visszaépítéséről.
A bunker és a kiállítás.
A Függerei-ben található egy eredeti II. világháborús bunker, amelyben kiállítást rendeztek be a háborúról és az augsburgi bombázásról. Csodálom a németeket, hogy ilyen kiegyensúlyozott képet tudnak festeni a háború eme nehéz időszakáról. Bemutatják hogyan ünnepelték Hitlert vidáman éljenző tömegek Augsburgban, még a háború előtt. Aztán pedig bemutatják egy csodálatos történelmi város kíméletlen szétbombázásának elborzasztó képeit. Hibátlan német pontossággal szerepel a listán, hány repülőgép vett részt a bombázásban, hány ezer bombát dobtak le, s hány talált célba.
Vajon tényleg a cél szentesította-e az eszközt…?
Anna elmesélte a történetét, amit a lánya nem akar hallani.
Aztán véletlenül megismerkedtem a 86 éves, Csehszlovákiában született Anna Tögel-lel. Elmesélte élete különös történetét: hogyan fiatal nőként került cseh fogságba, közvetlenül a háború után. Egy cseh farmer vette magához munkásként, és Anna 18 hónapon keresztül neki dolgozott – de a paraszt jól bántott vele, egy „derék cseh” volt. Majd, 1946. októberben egyik napról a másikra, kidobták az országból, s mindössze egy órát kapott, hogy összecsomagoljon. Több ezer német honfitársával együtt marhavagonra nyomták, s Németországba szállították. Augsburgba érkezett, ahol várt egy hűvös fogadtatás a helyi lakosok által.
Délután Augsburg-Neusass felé vettem az irányt. Megbeszélt találkozóm volt Walter Pötzl professzorral, aki az Augsburgtól délre elterülő Lech mezei csata elismert szakértője. Aki nem ismerné ezt a fontos történelmi pillanatot: 955-ben itt aratott elsöprő győzelmet I. Ottó király a portyázó magyarok felett. Ez sorsforduló pillanat volt az európai történelemben, hiszen a vereség után, a magyarok változták taktikát, és megálltak a Nyugat-Európa felé irányuló portyázásokkal. Mint keresztény nép letelepedtek újonnan alapított hazájukban.
De a németeknek is fontos volt: a közösön elért siker teremtett egy újbóli egység, míg a király kezébe összepontosított a hatalom. Nem véletlen, hogy hét év később I. Ottó a német biródalomnak első császárja lett.
Érdekes beszélgetés egy régi csatáról.
A legkülönösebb az egészben mégis az, hogy a Lech mezei csata nem is a Lech mezőn zajlott... Ebben Pötzl professzor egészen bizonyos. Az öreg krónikások egy dombos vidékről számolnak be - ellenben a Lech mező lapos, mint a holland polder. A vereség elől megfutamodó magyar lovasok is Augsburgot északról, majd kelet felől hagyták el, amely nem logikus, ha a csata a Lech mezőn, a várostól délre történt.
A magyar és a német történészek azon ponton vannak eltérő véleményen, hogy egyáltalán mit kerestek ott magyar portyázók 955-ben? Csak portyáztak (ez a német álláspont), vagy talán Vörös Konrád gróf meghívására jöttek-e az országba? Aztán a csata kezdete előtt Konrád békét kötött Ottóval és együtt mértek döntő vereséget a magyarokra.
Még egy érdekesség a csatával kapcsolatban, hogy 1955-ben, mikor Augsburgban a Lech mezei csata ezeréves évfordulóját ünnepelték, a németek egy másik, szintén keletről érkező veszélyre hívták fel a figyelmet: a kommunizmusra. Közben a magyaroknak nem annyira tetszett, ahogy a németek győzelmüket ünnepelték a „a keletről jövő barbárok” felett.
Annak ellenére, hogy megtudtam, a csata nem is a Lech mezőn zajlott, mégis megnéztem magamnak a helyszínt.
Lech mező 955-2010...
Itt – akárhol a mezőn leterítve hálózsákomat – szándékoztam tölteni az éjszakát, de a hideg miatt végül elálltam ötletemtől. Ehelyett egy kis panziót választottam Königsbrunn-ban, amelyet egy olasz család működtetett – s végre jó kávét ittam!
0 kommentár:
Megjegyzés küldése