Krumlov kastély.
Dr Slavko azonnal biztosította nekem a belépést a kastély barokk színházába – annak ellenére, hogy hivatalosan még mindig zárva volt (csak holnap kezdődik a szezon!). Két könyvet is adott nekem, amik közül csak a kisebbet hoztam el, mivel sajnos a csomagom már így is túlsúlyos.
Aztán az asszisztense, Helena körbevezetett. Teljesen le voltam nyűgözve: soha életemben nem láttam még ilyen tökéletesen megőrzött, gyöngyörű és bájos barokk színházat! Amikor ott álltam előtte, vagy a színpadon, úgy éreztem, mintha egy időgéppel visszarepültem volna 1766-ba.
A felhők között a krumlovi színházban.
Nehéz, szavakkal visszaadnom az élményt, ami ott ért. A csoda működik, mivel az eredeti színház minden eleme ott van együtt az eredeti helyén – nem vitték el múzeumba! A gyengén megvilágított helyiségben az apró trükkök, amivel a perspektívát lehet manipulálni, csodálatosan működnek: a színtér sokkal mélyebbnek tűnik, mint amilyen valójában. Helena elmondta nekem, hogy ez a hatás még erősítették úgy, hogy gyerekszínészeket használtak a háttérben!
A felhőben van hely egy angyalnak vagy egy múzsának.
A színpad alatt megtalálható a teljes technikai felszerelés, amivel meg tudták változtatni a teljes dekorációt 12 másodperc alatt (ma sem képesek erre!). Lifteket használtak, amivel fel lehetett vinni egy színészt a színpadra, vagy el lehetett tüntetni őt onnan. Voltak gépek, amivel mindenféle hangzást elő lehetett állítani, a tenger hullámait mozgásba lehetett hozni, a felhők előjöttek, majd eltűntek… Elképesztő volt.
Egy évben mindössze 5-6 alkalommal használják a színházat előadásra – a régi stílusban természetesen. Csak néhány ember kaphat helyet, 120 vagy ilyesmi, mivel a színház valójában nagyon apró.
A legtöbb barokk színház eltűnt, szinte mindegyik leégett, amikor a több száz világításra használt gyertya közül valamelyik leesett és lángra gyújtotta a fa szerkezetet. De Krumlovnak szerencséje volt.
Krumlov látképe a kastély impozáns reneszánsz tornyából nézve.
Múlt augusztusban meglátogattam a várost a három lányommal. Akkor egészen túlzsúfolt volt a főként japán, kínai és amerikai turistáktól. Most, tavasszal, a turistatömegek támadása előtt Krumlov sokkal jobb helynek tűnt, sokkal eredetibbnek, inkább önmagának. Most cseh. A háború előtt a nagytöbbség inkább német volt. A jó hír mindenesetre az, hogy majdnem teljesen mindegy, melyik országban is fekszik most Krumlov, az Európai Unió állampolgárai számára elérhető anélkül, hogy az útlevelüket fel kelljen mutatniuk a határon.
A sok gyönyörű látnivalótól és élvezettől, késésben voltam, hogy újra pedálozni kezdjek. És nem is volt könnyű. A tegnapi erős sumavai kapaszkodóktól még mindig éreztem a lábamat. Egész nap rövid, de meredek emelkedőket kellett megmásznom; amint elértem a dombtetőt, az út újra lejteni kezdett, de csak addig, amíg újra nem kezdett emelkedőbe a következő apró dombtetőig… Elhihetik, milyen kimerítő ez.
Kemény munka – bár senki nem látja.
Természetesen a táj gyönyörű volt, és – nagyon fontos – az autóforgalom tizede volt annak, ami Németországban megszoktam. Átszeltem a Trebonsko nemzeti parkot, igazán gyönyörű:
Tuti természetes Trebonsko táj.
Újra keresztül mentem Ausztria egy szegletén, mindig csak észak-kelet felé tartva (miközben Isztanbul biztosan dél-keletre van). Nem volt időm megkérdezni az osztrákokat arról, hogy mit gondolnak a két cseh atomreaktorról, melyek közül az egyiket, Temelin-t, megláttam ma messze a horizonton. Valami nagy felhőt prüszkölő beton szörnyeteg. De azt hiszem, amúgyis tudom, mit válaszolnának…
Amikor eljött az alkonyat, mindenütt örömtüzek gyúltak. Hirtelen rájöttem, hogy holnap lesz május elseje! Folytattam a tekerést, amíg el nem értem Dacice-t, ami majdnem az eredeti célállomásom volt: a gyöngyörű Telc. De fáradt voltam, és úgy döntöttem, ennyi elég lesz mára. Egy legelőn álltam meg a városközponton kívül, ahol egy hatalmas tűz körül, szerintem legalább 1000 ember gyűlt össze, hogy a tavasz eljövetelét ünnepelje.
Itt a tavasz! Még jó, hogy fütés volt... Nincs valami meleg eddig az éjszakák.
A zenekar az utánfútón, a prérin a tánc.
0 kommentár:
Megjegyzés küldése