Burg Eltz, 2010 április 12 (napi 123 km; összes 588 km)

Hétfőn: indulás Kölnből, estéig Németország legszebb kasztélyig kell tekernem, ahol maga a Gróf von Eltz vár rám. De először még vár egy megbeszélés Bonnban: ott vendég leszek a Bund der Vertriebenen-nél - a Kidobott Németek Klubjánál.

Román kori bonni építmény.

Mai kori bonni építmény: múzeum emberek nélkül.

Történész dr. Markus Leuschner M.A. ("Mit Arbitur", ahogyan ő mondta) elmesélte nekem egy pár dolgot a Kelet Európai németek sorsáról: 1945 után kb. 12 millió német embert ki lettek dobva régi (néhányszor 800 évi) lakóhelyükről. Játszott szerepet ebben bosszú, kapzsiság meg politika is. Leuschner úr követe a Benes dekrétumoknak egy része a visszahivását. "De nem fogják tenni, mert rossz a cseheknek a lelkiismeretjük." Lehet. Én kérdeztem a német lelkiismeretre: milyen faszista pártra szavaztak a szudetenlandi németek a háború előtt nagy többséggel? "Kérem, azok az emberek akkor még nem látták a bergen-belseni hulladombokat." Ja. Mindenképpen, a kollektív büntetés mindig egy igazságtalan megoldás, amely jobb elkerülni.

Dr. Leuschner a leírt történelem előtt.

Aztán tovább kellett rohanom, Eltz még messze volt. A Rajna mellett tekertem, Bonn után kezd a szebb táj, mert dombok között folyik a folyó. Remagennál egy érdekes helyen mentem át: a Friedensmuseum (Béke múzeum). Be van építve egy rajnai híd volt tartópillérjében:

The Bridge at Remagen.

1945 márciusában az előre törő amerikai csapatok kellemes meglepetésükre a Rajnán túl Remagen-nél megtalálták egy éppen épp hídat. Két hétig kibírod még, aztán magától mégis beesett a folyóba. De sok katona meg járműnek sikerült átmenni rajta, azzal hamarosabban vége ért a háborúnak.

Romantikus Rajna? Ronda Rajna!

Sokat vártam a ’romantikus Rajná’-tól, de legyek őszinte: csalódás érte. Látszik, hogy valamikor nagyon szép és gazdag környék volt. Gyöngyörű kis városok vannak egymás után, 3 kilométerenként ott áll egy kastély vagy annak romja. DE: a két oldalán van frekventált vasút és forgalmas autó út. Ez teljesen tönkreteszi a romantikát. Volt egy része, hogy valami 10-15 km-t tekertem egy Autobahn-on, a forgalom ellen, (fotón) mert máshóva nem igen mehettem. Ehhez még esett az eső… nem volt szuper.

Ilyen öreg darut még nem láttam soha.

Andernach-nál állt ez a 451 éves darú a Rajna partján. Egészen 1911-ig mükődött!

Onnan otthagytam a folyót, és egyenesen az Eltz vár felé mentem. Az első domboldalakon föl. Nem volt könnyű: a bici plusz a csomag összesen 40 kiló. Ha nem fölmegyek, nincs probléma; de amikor emelkedik az út, rögtön nagyon lehet érezni. A szél is rossz irányból jött…

De a végén érkeztem a várhoz! Megérdemelte minden fáradságot.Nagy tisztelet volt számomra, hogy a gróf várt rám, és megmutatta nekem a kastélyét. Hihetetlen eredeti a berendezés: 15. századi plafon festézettel. Egy igazi múzeum az egész. Németországban még két kastély van, ahol még laknak, Eltz az egyik. Másik különlegessége: a mostani Karl gróf a 33. generáció Eltz, aki birtokolja az ingatlant! Van-e még máshol ilyesmi? – én nem tudok róla.

Eltz: a kastélyok példája.

A vár látogatás után a gróf és fia, Jakob, meghívtak vacsorára. Érdekes asztali beszélgetés folyt, Karl gróf elmesélte az egész sok-sok 100 éves családi történeteket. Ami számomra érdekes volt: úgy beszélt mindenről, mondjuk a rossz trieri püspök ellenségről, aki a 14. században megtámogatta a várt, mintha a mostani rossz szomszéd lett volna! Vagy a 18.századi déd-nagy-ükkapjáról, mainzi püspök Philip Carl von Eltzről, mintha a valami nem rég elhunyt nagybátya lett volna. Mint minden nemes, fejből tudott mindent az összes ősökről. 

Eltz vára számomra egy ritka jó példa annak, mi lehet, ha nem háborúzunk. 650 év óta nem lőttek a kastélyra, és nézd, micsóda szépség marad most nekünk. Később az utazásom folyamán meg fogok látogatni egy másik Eltz palotát: Vukovárban áll. 1991-ben szét lett lőve a szerb-horvát habórúban. Most rom maradt belőle. Az lesz a rossz példa: mit teszünk, ha nem vigyázunk, ha rombolunk.

A vacsora után a gróf költségére kaptam egy meleg ágyat egy jó kis penzióban, mert a kastélyban nem maradhattam, mert restauráció alatt volt, a lakók is eltűntek miatta. 

Ön egy igazi gentleman, Karl gróf, nagyon-nagyon szépen köszönöm a vendégszeretetét!

Kutyafáradt kalandor kastély konyhában kedves Karl-lal.