Wollner válaszol Wintermansnak.
Az egész ötlet azon alapul, hogy a Duna menti országokat jó lenne egységbe fogni, hogy a kereskedelmi és ökológiai célokért együtt lépjenek fel. Ettől persze azt is remélik, hogy Brüsszelben előbb meghallják hangjukat. Mit mondjak, meglehetősen érdekes össz-európai kezdeményezés ezúttal Ulmból.
A másik hely, amit felkerestem, pedig az a ház volt, ahol a Scholl család élt Ulmban a II. világháború kitörése előtt. A család öt gyermeke közül kettő, Hans és Sophie világhírnévre tettek szert, mivel a náci rendszer ellen mertek ellenállni. 1942 őszén a müncheni egyetem hallgatóival és egyik tanárával megalapították a „Die weisse Rose” (a fehér rózsa) nevű ellenálló mozgalmat. Több titkos kiadvány is készítettek, saját terjesztésben, de 1943 tavaszán leleplezte őket a „hatalom”. Azonnal halálra ítélték őket és rövidesen kivégezték mindannyiukat. Néhány nap múlva fel fogom keresni sírjukat a müncheni temetőben.
Az ulmi ház, ahol Hans és Sophie lakott a II. világháború előtt.
Augsburg felé haladva megcsodáltam a gyöngyörű bajor tájat. Itt már kevésbé zsúfolt a táj, de nem lehetek elégedett… Németországban minden kicsit túlszervezett, leaszfaltozott, megtervezett. Ami hiányzik nekem, az a romantika, a kaland és a váratlan helyzetek izgalma.
Lebensgefahr! A táblák szerint mindenhol van életveszély Németországban.
Welden nevű faluból át tudtam kerekezni az egykori Neusassba vezető vasút felett, ami ma már Augsburg része. A vonal már nem létezik, kerékpár utat csináltak belőle – elég kényelmesre sikerült.
Megy a főhős, megy a főhős Kanizsára...
Augsburgban találtam egy kis hotelt a „Függerei” mellett. Ez volt Európa első szociális lakásprojektje, 1521-ből! Holnap ellátogatok oda is.
0 kommentár:
Megjegyzés küldése