Ferdinand Wagner's hatalmas festménye.
Ulrich Püspök (jobbra) és csata (balra).
A téma a mai napig népszerű: Königsbrunnban hamarosan megnyílik egy múzeum, amely a Lech mezei csatával foglalkozik. Csak az a vícc, hogy mi már tudjuk, hogy nem is történt ott!
Folytattam az utam, München felé, keleti irányban.
München a horizont mögött valahol.
Münchenhez közel helyezkedik el Dachau városa. A történelmi központ elég szépséges, de a hely természetesen nem emiatt híres. Ehelyett világszerte a város nevének hallatán mindenkinek a hírhedt náci koncentrációs tábor jut eszébe, amely 1933-ban nyílott meg.
Úton Dachau felé.
Aki mostanában látogatja meg a tábort, nehezen tudja elképzelni mindazokat a szörnyűségeket, amik itt történtek. Nem azért mert a múzeum személyzete el szeretné rejteni azokat: a táborban elhelyezett táblák szövege elég egyértelmű és lényegretörő. Ez az érzés a túl nagy tisztaság és üresség miatt keletkezett bennem.
Az történt, hogy a tábort lebulldózerezték a háború után, mindössze egy kis rész lett később újjáépítve, hogy emlékeztesse a látogatókat az elkövetett borzalmakra.
"Arbeit macht frei", a cinikus náci vicc.
Dachau más, mint Auschwitz: míg utóbbi igazi megsemmisítő tábor volt, Dachaut börtön- táborként használták, ahová azokat szállították és dolgoztatták, akiket a náci rendszerre nézve veszélyesnek ítéltek. Dachau méretei (Auschwitzhez viszonyítva) kisebbek, körülbelül 6000 munkás befogadására volt alkalmas ez a tábor. A foglyok a kegyetlen SS őrök szabad prédáivá váltak, és nap, mint nap, hosszú órákon át kellett mozdulatlanul állniuk a tábor főterén, amíg megszámolták őket.
A náci terror megszámlálhatatlan áldozatai.
Összesen megközelítőleg 43.000 ember halt meg Dachauban...
Emlékezzünk.
Ahogyan tovább indultam München felé, láttam anyukákat, akik nyugodtan sétáltak gyermekeikkel, szerelmesek andalogtak kéz a kézben, egy réten sokan fociztak - mind közvetlenül a tábor mellett.
Egy furcsa, irreális élmény volt számomra.
0 kommentár:
Megjegyzés küldése