Ma vasárnap volt, kis lelki úti felkészülést tettem, mentem a strasbourgi kathédrálisba a misére.
A kathédrálisokban mindig lentről fölfelé mennek az irányok.
A mise után a turistáknak szép látványt mutatottak meg: működésbe hozták a 16. századi csilagzati mekanikus órát - tök okos egy gép, úgy müködik mintha új lenne.
 |
| A csodagép. |
A 21.századi embereket nézve látva, gondoltam: vagyon hogyan néztek 400 évvel ezelőtt a csódára?
Aztán indulnom kellett: eddig legkeményebb emelkedésekkel harcoltam: átmentem az Fekete Erdőn, Stuttgart felé. De szép volt, abszolút. Allerheiligen falú előtt több kilóméteren meredeken fölment az út.
Mi lesz késöbb a Balkánon?
A zöld Fekete Erdő.
Meg a fehér Fekete Erdő. Fönt volt még hó!
Este, pont 100 km-nél állt a bicikliórám, Glatten kis falúban éhesen bementem egy vendéglőbe, ahol nem csak jól főztek és nagyon jő német sört is adták, hanem aludni is lehetett. Nem kellett sokat gondolkodnom.
0 kommentár:
Megjegyzés küldése