Altötting, 2010 április 27 (napi 151 km; összes 1844 km)

Egy napot és két éjszakát töltöttem Münchenben, Judit Wolfnál, egy kedves barátnőmnél, aki egy éve költözött Pécsről a bajor fővárosba. Ez most volt az első alkalom, hogy távozása óta találkoztunk. Elég fura a régi Juditot egy új, ismeretlen helyen visszatalálni.


Wolf vendégszeretettel várt Wintermansra.

Végre lehetőségünk nyílott sok mindenről beszélgetni. Mivel Judit pszichológus, úgy gondoltam, ő tudja talán a választ arra, hogy történhetett meg olyan szörnyűség, ami Dachauban? Csak a németek voltak erre képesek? Vagy elképzelhető, hogy bárhol máshol bekövetkezhetett volna?

Judit úgy gondolta, Dachau valószínűleg annak az eredménye, hogy a gyerekek és édesanyjuk között nem alakult ki bensőséges kapcsolat, és ez az empátia teljes hiányához vezetett. Egy másik ok, mely a náci haláltáborok kialakulásához vezetett, a németek szabályok iránt mutatott függőségében keresendő.

Van benne valami. Állandóan azt tapasztalom ebben az országban, hogy rossz szemmel nézik, ha nem állok meg egy lámpa előtt, ha egy útkeresztezés teljesen üres.  Dudálnak, akár nagy Mercedesjükből kiabálnak rám. Az empátia hiány visszont nem csak egy német jelenség....

Nem volt sok időm megnézni München nevezetességeit, mivel a blogomat kellett írni. A következő utam alkalmával el fogom hagyni a blog írás kötelezettségét, ígérem!



München 100 éves régi-új városháza.

Volt azért egy fontos hely, amit meg akartam tekinteni: a fiatal Sophie és Hans Scholl sírja a Perlach temetőben. Ők azokhoz a kevesekhez tartoztak, akiknek volt bátorságuk a náci rezsim ellen állást foglalni. 1942-43-ban titkos iratokat terjesztettek, felhívva a figyelmet Hitler háborút pártoló és romboló politikájára. A müncheni egyetemen kapták el őket, és négy nappal később kivégezték néhány együttműködő barátjukkal és tanárukkal együtt.


Hans és Sophie Scholl sírja.

A Perlach temetőben tett látogatásom után újból útra keltem. Nehéz napnak ígérkezett a mai: 151 km várt rám, de legalább egy nagy része a gyöngyörű Inn folyó mentén.


Innen az Inn mellet.


Várt rám néhány meglepetés is…

Elhaladtam Wasserburg, egy érdekes városka mellett is, melynek különlegessége, hogy a régi, történelmi épületei nélkülöznek minden díszítést. Ez elég gyakori Bajorországban.


Wasserburg: wasszercsatorna.

Csak napnyugta után érkeztem meg Altöttingbe, az ország leghíresebb zarándokvároskába.


Altötting főtere hol(lan)ddal.

0 kommentár:

Megjegyzés küldése