Reggel, induláskor, mindig elég hüvös van, túl hideg a normális időjárás képes. Biciklizés közben az visszont nem próblémás, úgyis mozog az ember. Majd júniusban vissza fogok gondolni erre a jó hüvös napokra. Nagyon kellemesen kezdődött a nap, végre egy szép, viszonylag nyugodt tájon mentem át, sokszor külön volt a bicikliút az autóúttól.
Nyugalom Baden-Württenbergben.
Egy darabig a Neckar folyó mentén tekertem, így kevés föl-le feléssel.
A Neckar.
Közben lefényképeztem valamit, amit mindenhol Németországon észrettem, és oly tipikus az országnak tartom: azt, ahogyan itt fölstócolnak a tűzifát - hihetetlen precizitással!
Így Magyarországon nem igen lehet találni! Még ráírták a farakásnak a pontos dátumát is. Nem semmi...
Szép és hangulatos egyetemisták tele Tübingenben megálltam egy picit, blogot írtam, és akkor vége lett a könnyű biciklizének: áttekertem a schönbuchi erdőn át, sok meredek domboldalon át, Stuttgart felé.
Csak igaz lett volna ami a plakáton volt - nagyon szeretem a sört...
A városban megtaláltam Tante Charlottét, meg a lányát, Helenát, és annak férjét, Hannest. Nagyon kedvesen vártak engem finom vacsórával, közben bő idő volt meghalgatni a Tante Charlotte élete kalandjairól. Ő úgyanis Szudétavidéken németként megszületett, közel a mostani cseh-lengyel határnál, szüleinek nagy mezőgazdasági űzeme volt. Jött a Hitler, a vidéket Németországhoz csatolták, jöttek az orosz katónák (Charlotte több hónapon át öreg nőnek átöltözött, úgy nem történt baja), visszajöttek a csehek, kezdődött a németek kitelepítése. Szűleit deportálták, ő aztán maradt egyedül vissza, mert volt rá szükség a cseheknek. A családi bírtokra érkezett a cseh ellenőr, akinek tetszett a Charlotte, és fiatal nőként férjhez is ment hozzá - ami visszont nagyon nehézen engedték a hivatalok. Alá kellett írnia példaúl, hogy gyermekeinek nem fog majd németül beszélni. És úgy is történt. A német édesanya mindig csehül beszélt saját két gyermekével. Az óvodán mindig ellenőrizték: kérdték a 4 éves Helenáról, hogy énekeljen már egy német dalocskát - amire nem volt képes a kislány.
Tante Charlotte.
A hivatalos, németek elleni szabályok szép lassan aláaknázták a Charlotte házaságát, mert a cseh férje feladata végülis pont az volt, hogy ellenőrizzen a feleségét és annak nem kívánt népét. 1967-ben ott hagyta végre a kibírhatatlan helyzetet, és gyerekeivel sikerült Németországba mennie. A mindennapi cseh emberekkel nincs baja a Charlottének, de az átélt hivatalos diszkrimináció a mai napig fájdalmat okoz neki.
Érdekes este volt, és érdekesen befejeződött, mert késő este már nem találtam számomra kifizethető penziót a borzasztó drága Stuttgartban, így aztán kutyafáradtan leraktam a nyári hálózsákomat a Neues Schloss melletti parkban. Szép volt a kilátás a zsákból, mert úgyse lehetett aludni a hidegtól.
Kilátás volt, csak szóba ablak hiányzott...
0 kommentár:
Megjegyzés küldése