Leonberg, 2010 április 20 (napi 33 km; összes 1311 km)

A második éjszakám kint, a második alvástaláni tapasztalatom, mert egyszer túl hideg van itt még. A jó hír végülis az volt, hogy a parki padomról senki nem zavarta el, nem rabolták ki, nem szúrták le (a bicikli gumit se). Szóval, a végeredmény visszonylag poszítiv volt.  

Bed & No Breakfast Stuttgartban.

A tegnapi vacsóránál Tante Charlotte-nél megbeszéltem a lányával, Helenával, hogy ma délelött megmutatja nekem valami érdekeset Stuttgartban, amiröl kevés turista tud: a Monte Scherbelinót. A hivatalos neve a helynek: Birkenkopf, de a stuttgarti nép átkeresztelte Scherbelinóra: a hely ahol sok 'Scherben' van, azaz cserepek. Miért? Mert 1953 és 1957 között az eredeti 471 méter magas Birkenkopf hegyére fölhordottak 1,5 millió köbméter sitet a háborúban félig tönkrebombázott városból. Aztán 40 méterrel magasabb lett!

Monte Scherbelino: +511 méter a tengerszínt fölött, meg a Helena.

Szép cserepeket is kidobták...

Aztán délután nehéz feladatom lett: biciklivel próbálni elhagyni azt az autóbolondos Stuttgartot... Leonbergbe akartam menni, ahol Hans és Márta Mendler lakik, egy nagyon aranyos német-magyar müvészek pár, akiket Pécsröl ismerem. 'Leonberg' ki van írva a városközpontból, aztán követtem a táblákat, eddig, hogy - puff! - elkezdödik az Autobahn! Még a rendört, akit kérdeztem, se tudta, hogyan legálisan lehet Leonbergbe tekerni. Még jó, hogy Afrikában is utaztam: ott is a nap állással megtaláltam az utamat. Így  sikerült most is  nyúgadra menni, egy szép erdön át, végig Leonbergig.

Márta és Hans Mendler, meg egy elkényezett, kissé fáradt vendég.

Nem voltam egy barátságos vendég: csak blogoztam egész este... Borzasztó dolog az a blogozás: megígértem, hogy csinálom, de emiatt sok idöm elmegy, é lemaradok egy-két szép múzeumról... Meg angolul és magyarul kell írnom, így soha nem tudok követni az utazásom a tempóját!