Pécs-Maribor-Pécs: 537 km 2 kemény téli nap alatt.

Maribor
 
Idén a szlovén Maribor és a portugál Guimaraes a 2012. Európai Kulturális Fővárosok (EKF). Összekötni e két várost biciklivel egy állom utazás lenne: Pécs-Maribor prológ; Maribor után az Alpok kezdenek, keletről-nyugatra; Provence (Marseille 2013.EKF-fel); Pireneusok; a spanyol zarandóút Camino de Santiago; aztán Guimaraes... Ha szokásom szerint sokat zig-zagok, akkor a végén megint valahol a 6000 km-nél fog állni az óra.


Guimaraes

Sajnos, eddig nem kaptam semmilyen választ a projekt ajánlásomra Maribor- és Guimaraestól. Fájt a szívem, de el kellett döntenem múlt Karácsonykor, hogy 2012-ben nem fogok indulni. Ehelyett kezdtem a 2013.évet organizálni, amikor Kosice (Kassa) és Marseille EKF lesz.

Aztán szombaton, 2012 január 14-én Mariborban tartották az EKF-megnyitó ceremóniát. Mivel Maribor igazán nincs túl messze Pécsről, oda bicikliztem, pénteken a 13-án... Két ok volt az utazásnak: először, megnézni, hogyan megcsinálták a szlovénok a megnyitót; másodszor, meg akartam személyesen találkozni és beszélni a projektemről az oda érkezett kassai és marseillei tisztviselőkkel.


Indulás! Pécs, 8-kor, még frissen.

Mázlim volt az időjárással - épp nulla fog fölött volt, sütött a nap -, bár sajnos egy kis ellenszelem azért volt. Ha az ember egy nap alatt több mint 250 km-t tekerni akar, akkor az a 3 Beaufort a rossz irányból óriási különbséget okoz: szél nélkül tudok 28 km sebességgel biciklizni; hátszéllel 33-mal; de szemben vissza esik a sebességem 22-23-ra.

Barcs és Berzence között, pofaszéllel.

106 km után a gólai magyar-horvát határán voltam. Nagyából követtem a Drávát, így nem kellett sokat föl-le mennem dombokon. Délután 4-kor már lassan le kezdett menni a nap, és azzal a hőmérség is.

Schubert Winterreise, hó nélkül.

A horvátok több helyen gátat építették a szép Drávába, és emiatt az ember rengetek kilométert szál egyenesen egy 10 méter magas gát teker - a víz se látszik. Az a 'zöld energia'!

Városnézet Varazdinban.

Már sőtét volt, amikor 7-kor este Varazdinba érkeztem, 190 km az órán. Kicsit körül néztem a régi városközpontban, aztán maradt már csak valami 70 km...

214 km-nál átmentem a szlovén határon, már 9 óra volt. Rossz aszfalton tekertem még 20 km-t, a festői Ptuj városkáig, ahol már nagyon kellett pihennem egy, két jó kapucsínóval.

Mivel nincs utazási büdzsém, nem tudtam aludni menni egy hótelbe. Így pár kilométer Maribor előtt, fél 12 körül, sikerült egy gyöngyörű alvóhelyet találnom: a kis út mellett volt egy érdekes és szép, kb.1700 éves római korú sírdomb. Mellette négy darab massziv, majdnem luxus pad - a látogatóknak oda rakva. Az egyikére installáltam magamat, téli-hálózsákomban se túl meleg volt a -5 fok, de a sok-sok briliáns csillag a fejem fölött majdnem elfelejtették velem a fázást. A bicikli óra állt egészen 265 km-nél - ez még nekem is új napi rekord jelentett!


Winter-man a winterban: sajnos az ivóvízem jégre változott.


Örültem, hogy reggel újra följött a nap. Ez a sírdomb anno 300.


Reggel fölhívott a Kossuth Rádió Budapestről egy élő interjúért. Sajnos, nem ment túl jól, mert nem kérdeztek jól. Aztán folytattam Maribor központjáig. Egyszer már voltam itt, pontosan 1998-ban.

A Dráva életet ad a városnak.

Körülnéztem, fényképeztem, ittam pár kávét. Mariborban is (mint Amszterdamban, vagy Stuttgartban is) korcsolyáznak az emberek a belvárosban egy kis, ideilleg installált műjégpályán. Tök jó a hangulat, jó kis mozgás az embereknek. Pécsett a Kossuth téren is meg kéne csinálni!

A régi vár és modern szomszédje.

Maribor sokat szenvedett a II. világ háborúban, és az látszik is a mai városképen: sok helyen történelmi épületek állnak valami csúnya, modernebb építmény mellett, így nem egységes az egész. Közben hangulat volt, az a jó hír.

Délután összefutottam Szalay Tamás barátommal (ő volt a Pécs2010 kulturális igazgatója), meg Hoppál Péterrel, pécsi és országos politikussal. Eredetileg megbeszéltünk, hogy aznap este találkoztunk volna, mert e két úr a maribori megnyítóra jöttek hivatalos pécsi delegációként, és így engemet is be tudták vinni a V.I.P.ek közzé az esti programba. De nem is volt nagy baj, hogy most már találtuk véletlenül egymásra, mivel ők éppen úton voltak a maribori bormúzeum felé, egy borkóstolásért! Csatlakoztam én is.


"A világ legidősebb szőlőtőke"

A bor kitűnő volt, de még érdekesebb volt valami mást: a bormúzeum kinti falán nőtt egy 400 éves, gyöngyörű szőlőtőke. Mellette lógott egy tábla, melyen az volt rá írva, hogy a Guinness Book of Records szerint ez a legrégebbi a világon... Nekünk Pécsett is van egy nagyon-nagyon öreg tőke, a Piatsek ház udvarán, csak nem lehet meglátogatni, és állítólag rossz állapotban van. Meg kéne menteni!

Maribor2012 welcomes Pécs2010.


Aztán tovább balagoltunk a sajtóközpontba egy hótelbe, ahol a szépnél szebb táncoslányok megvárta minket... Ezek mindig jól esnek, de ha az ember egy szegény bicikliző, aki éppen 265 km-t tekert egy téli nap alatt és minuszokban aludt tök egyedül - hát, akkor rögtön a földi paradicsomban érzi magát! Az se rossz volt, hogy luxuskajákkal vártak minket. Csak enni nehéz volt, mivel most egymás után jöttek a riporterek (sejtem, hogy a pécsi delegáció másik két tagja ezért felelősek voltak). De persze, jó volt, mert éppen azért mentem Mariborba, hogy reklámot csináljak a Europe on Bike EKF-bicikli-projektemért! Most már Szlovéniában, Horvátországban és Szerbiában is tudnak róla. De linkeket nem küldtek eddig...

Hightech maribori megnyító, de csak meghívottaknak.

Este 8-kor kezdődött a megnyító! Majdnem két órás program volt, elég sok szónokkal. A lasershow nagyon nagy hangsúlyt kapott és hiányoztam az igazi fantáziadús ötleteket. Ami viszont számomra egyszerűen rossz volt, az az, hogy az egész ünnepélyes ceremónia kizárólag meghívottaknak nyitva volt. A belvárosban az utcák kordonokkal és biztonságiakkal le lettek zárva a maribori polgárok előtt! Érthetetlen... pont az EKF a mindenkié...

Aztán az előkelő városi színházban várt a következő nagy kaja, nekünk V.I.P.eknek.

Európa Kulináris Fővárosa.

Pár száz ember elegánsan élvezett itt az élet az újonnan megszületett EKF-ben. Fő vendégek voltak a szlovén államfő, meg Androulla Vassiliou asszony, az EU Kultúrbiztosa.

"Tetszik az inged, Simon."

Vele sikerült beszélnem pár percet a projektről, szóval, most már az EU kultúrcsúcsig tudnak a Europe on Bike-ről!

De az még nem minden: ott tárgyaltam/ittam a Maribor2012, Guimaraes2012, a Kosice2013 és a Marseille2013 embereivel is. A szlovén és portugál kollégáknak nagyon tetszettek a bicikli útjaim, és meglepve kérdezték tőlem: "miért nem tudtunk róla?". Hát, erre mást nem válaszolhattam mint: "olvasni kell az e-maileket!". Andreia Martins (Guimaraes) - akivel hollandul beszéltem! - azt mondta nekem, hogy ha újra otthon lesz, még egyszer belenéz az ügyebe.

A pécsi delegáció kedves segítségével kaptam egy tiszta ágyat egy szép hotelben. De az éjszakát nem aludtam valami jól: most túl meleg volt! De még akkor is sokkal jobb volt, mint az ellenző.


Dráva bicikliút Dráva nélkül.

Következő reggel 8-kor már tekertem haza keleti irányba. Szlovéniában a horvát határig követtem a Dráva biciklipályát, de csak néha látszik innen a folyó. És itt Szlovéniában ugyanaz a helyzet mint Horvátországban: a Dráva vízét használják energiatermelésért, azért nem maradt sok az eredeti természetes állapotából. Szóval, nyugodtan mondhatom azt, hogy a magyar Dráva táj a legszebb, mert nálunk nemzeti park védi a folyót.


Csáktornya magyarul.

Visszafelé Pécs felé direkt más útvonalon mentem mint tegnapelőtt, hogy mást is lássam. Varazdin helyett most Cakovecen át tekertem. Meg is álltam, hogy nézzem a Zrinyi kastélyt. Érdekes, hogy a turista információs táblákon csak horvát és angol nyelven szóltak a történelemről. A kastély részben jó, részben rossz állapotban van.

Hopper hangulat Horvátországban.

140 km után kezdett sötét lenni, de már a fél úton voltam. Elfelejtettem még mesélni, hogy azon a vasárnap, persze, a szél észak-keleti irányból jött - ezzel soha nincs szerencsém, úgy tűnik. Közben bajom volt az első belső gumimmal, először mióta megyek a mostani bringámmal, 13.000 kilométer után! Elment a levegő belőle, és bár próbáltam közben fölpumpálni, mégse tudtam vele Pécset elérni. Úgy, Nagyatádon kicseréltem a gumit, onnan 10-kor tovább az utolsó 80 km-t. Gyöngyörű égbolt volt, és az erdő tele őszekkel. A biciklilámpa fényében szépen vissza villogott a szemük.

Home, sweet home - mission accomplished.

2-kor éjszakán, tök fáradtan, végre ott álltam újra az üres pécsi Széchenyi térén, 272 km biciklizés után.

Most azt remélem, hogy a sok biciklizés előreveszi majd a Europe on Bike projektemet! Majd ezeken az oldalakon ki fog derülni!

0 kommentár:

Megjegyzés küldése