30. nap: 2011. július 25: Tallinn, 185 km (össz: 3047 km).

Adieu, drága Tallinn.

Miután három hét alatt 2823 kilométert bicikliztem,  múlt hét csütörtökön megérkeztem a 2011 Európai Kulturális Fővárosai, Turku és Tallinn közötti túra finisébe (lásd a július 21-i bejegyzést). Ma újra összekapcsoltam Tallinnt Turkuval - ezúttal azonban először komppal Tallinnból Helsinkibe, ahonnan biciklivel pontosan 8 óra és 15 perc alatt száguldottam Turkuba. Tény, hogy a szél végre a jó irányból fújt, de így is hálás voltam, hogy elég fitt vagyok ahhoz, hogy ilyen gyorsan letekerjek 185 km-t egy nehéz biciklivel.

Kora reggel...

  

Elég fura élmény volt: korán reggel Tallinn központjában a Magyar Intézetben ébredni...

... délelőtt 11...

  …délelőtt 11-kor Helsinkiben egy rövid városnézés erejéig partra szállni...

... és este 8:15!

…és végül este 8:15-kor visszaérni a kiindulóponthoz, Turkuba, ahol az utcák és a házak már ismerősek voltak a négy héttel azelőtti rövid tartózkodásomról.

Íme a vállakozásom biciklizésre vonatkozó összesítése: 3047 km biciklizés 24 tekerős nap alatt. Ez napi 127 km átlagot jelent – a 2010-es túra napi 101 km-ével szemben. A teljes út átlagsebessége 20.2 km/h, ami elég gyors – gyorsabb, mint a tavalyi 19.1 km/h

És sokáig éljen a bicaj!

Idén hihetetlen szerencsém volt a biciklivel: SEMMI probléma nem volt vele. Ezért nagyon sokkal tartozom Joep Saldennek az utrechti Het Fietspadtól, akitől tavaly kaptam azt a biciklit, amellyel idén is tekertem, valamint a pécsi Fit-Boys csapatnak, akik idén úgy szponzoráltak, hogy ingyen elvégezték a szükséges karbantartást és javításokat. Ami a leghihetetlenebb: még mindig az eredeti gumik vannak a biciklin, és még most sem fogom őket lecserélni, miután bő 10 000 km-t mentem velük defekt nélkül!

Olcsó szállás.

Még néhány statisztika: mivel nem volt elég szponzorom, idén összesen 1850 euróból oldottam meg a túrát. Ebben benne volt a Budapest-Turku retúr repülőjegy és a drága orosz vízum. És ne feledjük, hogy Finnországon és Oroszországon át utaztam, mindkettő drága ország. Nagyon sok pénzt tudtam megspórolni azoknak a fantasztikus embereknek köszönhetően, akik étellel és szállással kínáltak. Végül összesen a 30 éjszakából csak 5 alkalommal aludtam fizetett szálláson, ebből 3-at Oroszországban. Hat alkalommal találtam spontán éjszakai szállást a szabad ég alatt. Az étkezéseken úgy spóroltam, hogy nem vendéglőben ettem, hanem boltban.

Ez egy kihívás volt, nem egy nyaralás. A legjobb bizonyíték erre, hogy nem volt időm ellátogatni a Hermitage-ba Szentpétervárott, pedig két napot töltöttem a városban. Átlagban 4-5 órát aludtam naponta. Sokszor még hajnali 3-kor is a blogbejegyzéseket írtam. Ez az alváshiány volt a legfárasztóbb, nem a biciklizés. Nagyon élveztem, hogy fölfedezhetem az Öreg Kontinens egy új sarkát, különböző hátterű és kultúrájú embereket ismerhettem meg, akiktől mindig a hála és a barátság érzésével búcsúztam.

Megtaláltam-e az európai egységet idén?

Egyelőre nincs egység...

A válasz kétrétű: elég áthaladni a Finnország és Oroszország, aztán az Oroszország és Észtország közötti határon ahhoz, hogy az ember lássa, hogy egyelőre nem létezik az egység. A finnek még mindig egy esetleges orosz támadás visszaverésére képezik ki a seregüket, az észtek a lehető legtöbb NATO-bázist próbálják magukhoz vonzani.
Mégis, meglepődve tapasztaltam, hogy a hétköznapi emberek – és ez mindhárom országra igaz, amelyen áthaladtam - nem a másik oldal lakosságát hibáztatják a közelmúlt gondjaiért, hanem a politikai rendszereket.

Azt hiszem ez a remény egyik biztató jele.

ide klikk a teljes, interaktív térképhez