 |
| Legalább láttam a Hermitage-t... |
Ez a mai nap Szentpétervárott végleg bebizonyította, hogy nem nyaraláson vagyok, hanem keményen dolgozom. Művészettörténészként sikerült úgy eltöltenem az időt az egykori Leningrádban, hogy nem jutottam el a Hermitage-ba… Életem egyik szomorúbb napjának tekintem ezt a mait, de hát mit volt mit tenni?
 |
| Our man Szentpétervárott. |
A szomorúságomnak persze semmi köze nem volt ahhoz a barátságos fogadtatáshoz, amellyel a holland konzulátuson üdvözöltek, egy kőhajtásnyira a fent említett híres múzeumtól. Itt találkoztam Evgenia Rodnovával és Victoria Lourikkal, mindketten konzulátusi munkatársak, és Jennes de Mollal, a konzullal. Azért jöttem, hogy mindhármuknak nagyon megköszönjem a segítségüket, mely nélkül soha nem kaptam volna meg az orosz vízumot. Úgyhogy nem túlzás, ha azt mondom, hogy ők mentették meg az egész projektet! Spasiba, köszönöm szépen!
 |
| Két nagykövet kezet ráz és ajándékot cserél. |
Dr Mol Úr nagyon kedvesen rám szánta ideje jó részét. Nagyon érdekes beszélgetést folytattunk a konzulátus szerepéről a szentpétervári körzetben (a két ország közötti kereskedelem támogatása, évente mintegy 10 000 vízum biztosítása orosz állampolgárok számára), közös múltunk a holland hadseregnél (De Mol Úr végigcsinálta akkor a nehéz orosz tanfolyamot, én viszont nem: egy hét után áthelyeztek, de ez egy hosszú és bonyolult történet), és legföképp a Szentpétervár és Hollandia közötti történelmi kapcsolatokról beszéltünk.
 |
| Szentpétervárott folytatódik a helyreállítás. |
Mielőtt Péter cár elkezdte az új főváros építését a Néva és a Finn-öböl partján (a Kelet-Európára nyíló tengeri út és ablak), körülnézett Hollandiában, mivel ez volt az egyik általa csodált ország. A 17. század végén Amszterdamban és Zaandamban élt egy ideig, asztalosmesterséget.tanult. A szobra a mai napig ott áll a holland kisvárosban. Az új fővárosa, Amszterdamhoz hasonlóan, egy folyó torkolatánál épül a lápon, ezért nyilvánvaló, hogy mindkét városra jellemzőek a csatornák és hidak. Szentpétervár mégis sokkal grandiózusabb, megszámlálhatatlan palotái sokkal nagyobbak, mint az Amsztel folyó mentén álló holland kereskedőházak. Amszterdam intimebb, Szentpétervár letaglózóbb.
.
 |
| A holland múlt szellemeinek idézése: a holland templom a Nevsky Prospecten. |
A cár számos hollandot alkalmazott, köztük Cornelis Cruyst, aki az orosz tengerészet admirálisa lett 1698-ban. Elég sok holland polgár költözött a városba, és két évszázadon át volt itt egy holland közösség, saját templommal. Elindultam megkeresni az épületet, és meg is találtam a Nevsky Prospecten. A 1917-es Októberi Forradalom után a templomot lefoglalták és a hollandok eltűntek a városból. Az épület később bábszínház lett, ma pedig könyvtár működik benne.
Az egyik kedvenc részem ebben az orosz-holland történetben: tudtátok, hogy Péter cár az orosz zászló színeit (fehér, kék és piros) a holland trikolorból koppintotta? Ezt utána a kisebb szláv népek szintén lemásolták, pl. a csehek és a szerbek. Péter ráadásul a hollandot akarta a tudomány nyelveként bevezetni hazájában, de sajnos nem járt sikerrel – pedig akkor a holland kicsit fontosabb nyelv lenne, mint most.
 |
| Ha kell egy hely Szentpétervárott... |
A nap többi részét a szentpétervári főhadiszállásomon töltöttem, a Loftban. Iszonyúan le vagyok maradva a blogolással, legalább két óra, mire megírok és illusztrálok egy bejegyzést. Sok e-mailt is kellett írnom, hiszen sok ember segítségétől függ a projektem. És igen, még a ruháimat is kellett mosnom...
Ha legközelebb Szentpétervárott vagyok, nem blogolással fogom tölteni az időmet, hanem egyenesen a Hermitage-ba megyek reggel 9-kor!
ide klikk a teljes, interaktív térképhez
0 kommentár:
Megjegyzés küldése