21. nap: 2011. július 16. szombat: Manija-sziget–Pärnu–Pikavere, 50 km (össz: 2251 km).

Vízibicaj.

Ma reggel szerencsénk volt: a menetrend szerinti komp indulása előtt pár órával egy privát halászhajó indult Manija-szigetről a szárazföldre. Mindhárman befértünk (Mark, én és a bicajom). A váratlan hajóindulásnak köszönhetően még dél előtt Pärnube értünk, délután helyett. Most, hogy visszaértünk a városba, ahonnan tegnap Mark autóval vitt tovább, ugyanott tudtam folytatni a tekerést, ahol abbaagytam, így nem éreztem azt, hogy „csaltam” volna.

Pärnui Modern Művészeti Múzeum: szex a városban.

Mark megmutatta nekem a Modern Művészeti Múzeumot, mely az ő ténykedésének köszönhetően jött létre. Megnéztem a mostani kiállítást: a téma az akt vagy a szex szerepe a művészetben körül forgott, nem igazán értettem az üzenetet. Olyan érzésem volt, hogy túl modern és naprakész akart lenni a dolog. A múzeum mindenesetre fontos szerepet játszik Pärnu – Észtország egyik legnagyobb városa – kulturális életében. Egy másik éppen nyitva levő kiállítás pl. kifejezetten jó volt, a történelem előtti időkből származó kőművészetről.

Lady in Red: Kadri Karu.

Egy másik hires helyre is elmentem Pärnuben: a kitesurferek tengerpartjára. Erős szél fújt, ideális idő a kitesurfözéshez. Ide beszéltem meg egy találkozót Kadri Karuval, aki az ECB, egy tallinni székhelyű konferenciaszervező társulás bájos vezetője. Idén kerültünk kapcsolatba, amikor támogatókat kezdtem keresni, miután kiderült, hogy a Tallinn2011-es csapat nem igazán foglalkozik a projektemmel. Az ECB ugyan nem volt olyan helyzetben, hogy anyagilag támogasson, de Kadri magánemberként segített nekem. Összekötött édesapjával, a bölcs Tőnuval, aki Tallinn EU-s képviselőjeként azonnal megértette, hogy az én kis projektem milyen lehetőségeket rejt magában, és lelkes támogatóm lett.

András sokkal nagyobb barátom lett, mint amekkorának ezen a képen látszik!

 

Kadrival megittam egy sört és beszélgettünk, aztán már indulnom is kellett. Ma találkoznom kellett még valakivel, aki segített nekem: Bereczki Andrással. Ő a tiszteletbeli észt konzul Budapesten, és az ELTE Finn-ugor tanszékén tanít. Most éppen Észtországban nyaralt, idős szülei tanyáján, Pärnu közelében.

Pikavere egy aprócska falu, az utolsó házat végül könnyen megtaláltam, egyrészt András jó útleírásának, másrészt pedig annak a rendkívül praktikus GPS-nek köszönhetően, amelyet nagy pécsi támogatómtól, Urte Kohnkétól kaptam kölcsön. A GPS-t digitális térképként használom: a segítségével látom, hogy mi fog következni. Tetszés szerint lehet rajta ki-be zoomolni: például egy kereszteződés előtt bezoomolok, hogy részletesen lássam a helyzetet. A kereszteződést elhagyva pedig visszazoomolok, mivel akkor már csak egyenesen követem tovább az utat. Ezek mellett a GPS pontosan rögzíti a követett útvonalat, amit a bejegyzések végén te is nyomon követhetsz a térképen, melyet Urte olyan szorgalmasan frissít.



     
    
Pont időben értem Pikaverébe. András már elkezdte befűteni a szaunát, ahogy megígérte. Nem volt egyedül: a nagyon barátságos magyar édesapján és észt édesanyján kívül ott volt a fiútestvére, Urmas a családjával, akik ezt a hetet szintén a tanyán töltötték. Urmas szintén sokat segített nekem. Ő a tallinni Magyar Intézet vezetője, mely kissé hasonlít a Goethe Intézethez, de persze jó csípős gulyásízzel gazdagítva.

Bereczki Urmas bemutatja a pikaverei imaotthon meglehetősen vidéki megjelenését.

Miután megnéztük az elragadó házat és a falu különleges kis fa imaotthonát, beültünk egy körre szaunázni. A legutóbbi szaunám Lahtiban, Finnországban elmaradt a nyírfavesszőkkel történő ostorozás, de itt Észtországban nem úsztam meg a dolgot. Urmas hozott néhány vesszőt és megmutatta, hogyan működik a dolog. Valójában nagyon egyszerű az egész. A vesszőket először vízbe rakjuk. Utána amikor az ember már nagyon izzad, akkor önmagát (vagy a szaunázótársakat) végigütögeti az egész testén (kivéve egy helyet – az túl fájdalmas lenne). Kínzó érzést okoz – nagyon jó érzés.

Egy magyarul folyékonyan beszélő, idős, ám szívében nagyon is fiatal észt hölgy.

A szauna után a Bereczki család egyszerű, egészséges vacsorához ült az asztalnál. Ekkor már nem volt kérdéses számomra, hogy továbbmegyek az ország legnagyobb szigetére, Saaremára. Új barátokra leltem egy új otthonban.

ideklikk a teljes, interaktív térképhez