Egy túl rövid, de jó alvás után Kari Vähävuori házában, elmentem Lahti városházához, ahol Sari Pauninsalo, az önkormányzat külügyi osztályának vezetője üdvözölt. Lahti és Pécs 1956 óta testvérvárosok. Ezért illesztettem bele Lahtit is a menetrendbe (Helsinkitől kb. 100 km-re), és tettem egy jó nagy kerülőt, hogy Pécs város polgárai nevében kifejezzem a szimpátiánkat Lahti lakosai felé.
Most persze Jyrki Myllyvirta, a város polgármestere volt nyaralni. Így aztán Ms Pauninsalo vette át a levelet és Páva Zsolt pécsi polgármester ajándékát, melyet egészen Lahtiig hoztam.
| Les petits cadeaux entretienent l'amitié. |
Ms Pauninsalo körbevezetett a gyönyörű városházán. Az épület jövőre lesz 100 éves, de annyira jó állapotban van, mintha tegnap fejezték volna be. Vajon hogyan csinálják ezt a finnek? Eliel Saarinen építész csodálatos 'Gesammtkunstwerk'-et hozott létre: mindenről gondoskodtak: az épület, a díszítések, az ajtók és ablakok, a teljes bútorzat, minden lámpa külön lett megtervezve.
A finn rádióval folytatott interjú és a helyi kínai étteremben fogyasztott tipikus finn ebéd után ideje volt továbbmennem. Holnap át kell lépnem az orosz határt, mivel a vízumban meg van adva, hogy július 5-én érek oda. Az utazásomnak ezek a fix pontjai néha nagyon stresszelnek. Képzeld csak el: ott kell lennem bizonyos időben és helyen, biciklivel, bár nem is ismerem a helyet és semmi ráhatásom nincs az odavezető útra (földrajz, időjárás, bicikli működése, út állapota stb.). Úgyhogy senki ne tételezze fel, hogy könnyű a feladatom!
Finnország egy hihetetlenül jól szervezett ország, amit néhány napja már említettem. Attól tartok, hogy ez kevésbé kalandos blog bejegyzéseket eredményzet tisztelt olvasóim számára – de hát mit tehetek? Az ország ezen részén a táj csinos, de elég egyhangú...Ma azért mégis láttam néhány vicces vagy érdekes dolgot, ezeket megosztom veletek.
 | |
| Szőke, kék szemű, nagyon gyors és hó nélkül síel…Na mi az? |
# 1: A finnek nagyon sportkedvelő nép: mindenfelé találkozni velük, ahogy bicikliznek, futnak, nordic walkingolnak és…kerekeken síelnek! A tökéletes aszfaltutaknak köszönhetően ezt nagyon gyorsan teszik.
 | ||
| Egy rövid szünet, amíg feltöltöm az akksimat. |
# 2: Nagyon környezetbarát emberek - jobban, mint máshol. Úgyhogy nem is csodálkoztam, amikor életemben először láttam egy ilyen akkumulátortöltő állomást itt Finnországban.
 |
| Vitamint tankolok a hosszú útra. |
# 3: Amire viszont nem számítottam, az az, hogy Finnországban nagyon finom, tökéletes epret termesztenek! Most vagyunk a szezon javában, az út mentén mindenfelé emberek árulják a saját terményüket. Az árak 4 euro/kg körül mozognak.
 |
| Ideje aktiválnom a medveriasztómat. |
# 4: Imádom ezeket a jávorszarvasra figyelmeztető táblákat. Sajnos táblából ugyan sok van, de az eredetivel még nem találkoztam.
 |
| Absztrakt festmény Matisse-szal keverve. |
# 5: Még a finnek sem tudnak ízeket varázsolni a gyorsételekbe!
Széllel szemben ugyan, de most először végre felhős, hűvös időben tekertem tovább és – szintén először – kevés dombot kellett megmásznom, így délelőtt 10 körül értem Hamina városába. A svédek itt is építettek egy erődöt az oroszok ellen a 18. században. 1743-ban azonban, miután elvesztették a svéd-orosz háborút, a svédek át kellett, hogy adják a keleti finn területeket az orosz cárnak, így Hamina is új gazdához került. Az oroszok többször bővítették az épületet (Jan Pieter van Suchtelen is dolgozott rajta, lásd a július 2-i bejegyzést). A végén azonban, a modern hadviselés változásaival az erődöt elhagyták. Úgy döntöttem, hogy egy éjszakára én is szívesen elfoglalok egy ilyen helyet, ahol a svédek, finnek és oroszok összetalálkoztak.
 |
| Arto (balra), a híres erőd kulcsára. |
Szerencsém volt: a területet Arto őrizte, akinek egész éjszaka ébren kellett maradnia, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e. Mivel ez Finnország, szegény halálra unta magát. Úgyhogy amikor késő este megjelentem a fullextrás biciklimmel, örült, hogy végre van kivel beszélgetnie - az egyetlen aprócska hiba csak abban volt, hogy ő csak finnül tud, amely viszont egy olyan nyelv, amit én még mindig nem beszélek. De el tudtam neki magyarázni, hogy szeretnék az erődben aludni egy éjszakát, ő pedig azt, hogy ez egy jó terv. Mielőtt megágyazhattam volna magamnak, meg kellett csodálnom a mobiltelefonjában tárolt fényképgyűjteményt, többek között a bútorairól, sok normálisnak tűnő autóról, a szomszédok és számtalan családtag lenyűgöző arcvonásairól stb. Nokia telefonja volt – hogy ezeknek mekkora a memóriájuk!
 |
| Régi lőszerraktár, most hotelszoba. |
Arto a wc-khez irányított, ahol leteríthettem a hálózsákot és a matracot. Hálát adtam a Jóistennek, hogy még Finnországban vagyok és nem Oroszországban.
ide klikk a teljes, interaktív térképhez
0 kommentár:
Megjegyzés küldése