14. nap: 2011. július 9. szombat: Szentpétervár-Narva (EST), 193 km (össz: 1564 km)

Bocs, Finnország, néha jobban szeretem Oroszországot.

Búcsút vettem a kazahsztáni Natasától, aki fölöttem aludt, és Svetlanától, a Loft csinos recepciósától. A Loft Szentpétervár kulturális központ és ifjúsági szállója, ahol két nagyon kellemes és hasznos napot töltöttem. Ma azonban sokkal fegyelmezettebbnek kellett lennem: Valahogy el kellett érnem az orosz-észt határt éjfélig, mivel a vízumom ma jár le. (Tisztára mint egy Hamupipőke – a fordító megjegyzése. :))

A határ ugyan csak 130 km-re van, legalábbis a legrövidebb főúton, mely viszont nem igazán biciklistáknak lett kitalálva. Úgyhogy kevésbé forgalmas mellékutakon, kerülővel kellett haladnom. Plusz még elég nehézséget okozott ennek az óriási városnak az elhagyása is - több mint egy órát veszítettem el, mert nem találtam meg a kifelé vezető utat.

Luxuslakások árammal.

Mindenfelé óriási, vadonatúj, méregdrága magasházakkal találkoztam. Nem igazán értem: kik azok a rengeteg gazdag emberek, akik megtehetik, hogy itt lakjanak?

Oroszországgal az a baj, hogy nincs középosztály: van néhány dúsgazdag, a többiek pedig szegénye, mint a templom egere.

Péter pofás kis villága Petrodvoretsban.

Petrodvoretsban, Szentpétervártól nyugatra, a Finn-öböl partján sok jele volt Oroszország imperialista múltjának: a cárok Versaillest utánzó 18. századi palotái. Érdekesmód Péter cár nem annyira szerette az ilyen rongyrázó stílust: inkább egy kis lakot - értsd villát – választott magának a szomszédban. Róla (még) nem olvastam életrajzot, de az eddigiekből elég szimpatikus uralkodónak tűnik. Ugyanezt a szerénységet mutatta Hollandiában is, amikor asztalosnak tanult és egy kis faházban lakott Zaandamban. Nehéz elképzelni, hogy a korabeli kollégája, a francia XIV. Lajos ezt utánacsinálta volna!

Privát kertek drága termékei.

De nem volt időm, hogy meglátogassam ezeket a történelmi helyeket. Az agyamat takarékra állítottam és csak tekertem és tekertem, a lehető legkevesebb megállással. Szokás szerint hőség volt. Kopoljénél megálltam, hogy vegyek egy kis házi termesztésű epret az út menti egyszerű kis piacfélén. Öt nap után még mindig meglepnek az orosz zöldségek és gyümölcsök magas árai. A szezonális eper 5 euro/kg-ba került (igaz, ami igaz, fantasztikus volt az ízük), az erdőben szedett bogyós gyümölcsök kétszer ennyibe. Még a húzós árairól ismert Finnországnál is drágább!

Kingisepp: tényleg elállt az eső?

Kopoljétól nyugatra a felhők hirtelen nagyon sötétre változtak, és hamarosan elkezdett ömleni az eső. Két hét forró és száraz idő után igazán nem volt okom panaszkodni. Sehova nem tudtam behúzódni, meg nem is volt időm megállni, úgyhogy tekertem tovább. Annyira zuhogott az eső, hogy semmi értelme nem volt felvenni az esőkabátomat. Csak hagytam, hadd ázzak. A végén olyan 40-50 km-t tekertem zuhogó esőben, mire végre alábbhagyott, aztán lassan teljesen elállt, valahol Kingiseppnél (egy öreg kommunista neve), az észt határtól 20 km-re keletre.

Ivangorod, Orosz Föderáció. Vagy Észtország?.

Ma nagyon gyorsan haladtam: észt idő szerint este fél8-ra értem Ivangorodhoz, az orosz oldalon, majdnem 200 km tekerés után. Sajnos ezután legalább másfél órát elveszítettem az orosz határátkelés körüli kavarodás miatt. Biciklistaként a gyalogos sávban kellett mennem, ami meglehetősen hosszú volt. Csodálkozva és bosszankodva konstatáltam, hogy rendszeresen jöttek emberek, akik elkezdtek tolakodni és beelőzni a sort, ahelyett, hogy beálltak volna a végére, mint a magamfajta egyszerű halandók. Úgy az ötödik ilyen után tiltakozni kezdtem, ami persze nem javított a helyzeten. Vagy tudomást sem vettek rólam, vagy mérgesen odébb löktek. Ezután a többi sérelmezetthez fordultam, a birkamód bambuló oroszokhoz. Szerencsére itt már több sikerrel jártam, és lassan ők is ellenkezni kezdtek, ahogy a tolakodók haladni próbáltak.
Addigra kezdtem átlátni a helyzetet: ezek státusz nélküli orosz észtek voltak, Észtországban laknak, de (még) nem tették le a nyelvvizsgát, ami az észt állampolgárság feltétele. Ún. "szürke útlevelük" van, mellyel szabadon utazhatnak az EU-n belül és az Orosz Föderációba is. Elég jó kis útiokmány! Ennek segítségével aztán legálisan csempészhetik Észtországba azt a 2 (!) doboz cigarettát, amit aztán profittal eladnak. Naponta olyan 20-szor is átlépik a határt Narvánál, úgyhogy nincs idejük kivárni az egy órát a sorban…A legviccesebb az volt, hogy a végén majdnem verekedésig fajult a dolog, de az orosz vámőrök nem próbálták helyreállítani a rendet.

Sajnos ez volt az utolsó és egyben a legrosszabb élményem Oroszországban.

Észt-orosz észt-hollanddal, Narva kastályánál.

Ezután viszont gyors javulás állt be a helyzetben: az észt vámellenőrzés után (1 perc) végre eljutottam az utazásom harmadik és egyben utolsó országába, amelytől egyébként a legnagyobbak az elvárásaim is: az Észt Köztársaság! A határon Szergej Sztepanov üdvözölt, a helyi orosz nyelvű újság, a Narvskaja Gazeta főszerkesztője. Négy nappal korábban kaptam tőle az első életjelet, és megbeszéltünk egy találkozót a határnál ma estére, ahol az érkezésemről fényképeket akart készíteni Észtország legnagyobb napilapja, az Eesti Päevaleht számára. De még azt is elintézte, hogy a mai éjszakát a Narva kastélyban tölthessem, ebben a gyönyörű középkori erődben, az imént átlépett határ közvetlen közelében. Bekopogott a kapun (mármint a mobiljával), az kinyílt és mi bementünk. És ott álltunk egy látványos középkori alkalmi ifjúsági szálló közepén! És mintha mindez nem lett volna elég, Stepanov Úr még helyi ételt is hozott nekem, háromféle észt sör kíséretében. Ezeket mind a kastély belső udvarán fogyasztottam el, miközben nagyon érdekes eszmecserét folytattunk.

Biztonságos szállás és bicikliparkoló.

Érdekes témát jelentett számomra ez az ember: státusz nélküli orosz észt, aki ebben az országban született. Az ország nyelvét alig beszélte, de ez Narvában nem jelent gondot, mivel a lakosok 95%-a úgyis orosz nemzetiségű. Megkérdeztem, hogy egy hipotetikus orosz-észt háborúban melyik oldalon harcolna. Habozás nélkül azt mondta, hogy Észtország oldalán - ez a hazája. És mi a véleménye arról, hogy az orosz anyanyelvűeknek meg kell tanulniuk észtül? Úgy vélte, hogy nincs semmi gond ezzel a szabállyal, csak az a probléma, hogy az állam nem biztosít megfizethető tanfolyamokat. Az ő fiatal gyerekei szerencsésebbek, mint ő volt: otthon oroszul beszéltek, az óvodában és iskolában pedig észtül tanultak.

Szép narvai éjszaka.

Amikor kísérőm elment, teljesen egyedül maradtam a kastélyban. Soha nem gondoltam volna, hogy Narva kastély uralkodója leszek, de egy éjszakára mégis az lettem. Lefekeküdtem a számomra előkészített birkabőrre, és arról álmodtam, hogy az észt pogányok megtámadják a Livóniai Rend eme kastélyát.

 ide klikk a teljes, interaktív térképhez