 |
| Megkóstolom milyen édes tud lenni az élet. |
A tegnapi szauna és az elmúlt rövidke éjszakák után nagyon jól aludtam a meghitt Bereczki-tanyán Pikaverében. A tavalyi isztambuli utam jutott eszembe, amikor az idősebb Bereczki Úr megkínált a házi lépes mézzel (Törökországban is sokszor ettem ilyet). A család sok érdekességet mesélt arról, hogy mik történtek a kommunista uralom idején: a szovjetek által - először 1940-ben, aztán 1949-ben - deportált többtízezer észtről, az élelmiszerhiányokról, a Vörös Hadsereg mindenütt megjelenő katonai bázisai miatt lezárt teljes tengerparti területekről, az Észtországba érkező orosz munkásokról, és a bevándorlások határásól a lakosság nemzetiségi eloszlására.
Urmas elmondta, hogy a világ tanulhatna valamit a diktátorok legyőzéséről abból a békés átmenetből, amely Észtországot a ’80-as években eljuttatta a megújult függetlenséghez: hagyják abba a hazudozást – mindenki. A peresztrojka évei alatt az észt kommunista párt a hivatalos szabályokat követte: a Szovjetunióból való kiválást kérvényezte, ami papíron lehetséges volt, de a gyakorlatban tabu. Az alulról jövő nyomással együtt (a tallinni Ének-téren tartott dalfesztiválok és a Vilniuson és Rigán át Tallinnba érő 600 km-es élőlánc 1989-ben) az eredmény az volt, hogy a három balti állam egyoldalúan kihirdette a függetlenségét. Észtországban teljesen erőszakmentesen zajlott le mindez.
 |
| Komp Muhuból: csak a fekete szín hiányzik egy valódi észt kompozícióhoz. |
Az élő történelemmel teli fejjel ismét elindultam, keskeny, néha kavicsos utakat követve Virtsu felé, melynek kikötőjéből a Muhu-szigetre tartó komp indul. Útközben megint mocsaras és lápos vidékek mellett haladtam el. Muhuról egy gáton át lehet eljutni Saaremára, a legnagyobb észt szigetre, mely a mai végállomásom volt. Szerencsém volt: a komp 10 perccel az érkezésem után indult Virtsuból.
Többek között azok a nem is olyan régi küzdelmek érdekeltek ezeken a szigeteken, amelyek olyan 800 évvel ezelőtt zajlottak: a 13. században erre a vidékre ért el Európában utoljára a kereszténység – elég meglepő módon. A pápa német lovagokat küldött ide, hogy a katolikus vallást terjesszék, aminek az eredménye egy hosszú és véres háborúság lett a betörő németek és a pogány észtek között. Különösen Saarema szigetén tartott sokáig a dolog, ahol a helyiek egy elvesztett csata után felvették az új hitet, de csak azért, hogy a következő megnyert csata után megint visszatérhessenek a régi szokásaikhoz.
 |
| A kereszténységre váltás szép oldala. |
Muhu szigetén megálltam, hogy megnézzem a gyönyörű Szent Katalin templomot Liiva faluban. Abban a háborgó 13. században épült, és mint ilyen, ma Nyugat-Észtország legrégibb álló temploma. A Finnországban pár hete látott középkori templomokhoz hasonlóan ez is elbűvölt az egyszerű és hangsúlyos építészeti formáival. A téglalap alakú keleti apszis elég ritka, mivel ez általában félkör alakú szokott lenni, de az építőknek igazuk volt: így lett harmonikus egész, hiszen a szerkezet többi része is szögletes. A templom alacsony helyen áll, feltehetőleg egy korábbi pogány imádkozóhelyen.
 |
| Koguva: élő történelem Muhu szigetén. |
Mielőtt átmentem volna a gáton Muhuról Saaremára, beugrottam Koguvába. Ez egy élő skanzenféle: a régi házakat gyönyörűen helyreállították, és még most is élnek bennük. Az ember egy kicsit megláthatja, hogy milyenek voltak az észt falvak a II. világháború előtt.
 |
| Majdnem otthon érzem magam az Afsluitdijkon. |
Ezután átmentem a két szigetet összekötő 3 km hosszú gáton. Több, mint száz éves, már a cári oroszország idején fejezték be véglegesen.
 |
| Egy este Saaremaan, útban Adam felé. |
Miközben Saarema fővárosa, Kuressaare felé tekertem, ahol egy lenyűgöző püspöki palota áll (lásd holnapi bejegyzés), egy sms-t kaptam Anne-től, aki a Bereczki család barátja és aki itt lakik a szigeten. Bár ő nem volt most itthon, hogy vendégül lásson, mégis olyan kedves volt, hogy intézett nekem egy alternatív szálláshelyet: egy volt diákja, Adam Tamjärv és a szülei várnak rám Valjalában, hogy megmentsenek az éjjeli esőtől és a szúnyogoktól.
Mivel pont Valjala középkori temploma mellett laknak, az ottani vendégeskedés pont beleillett abba, ami után Saaremán terveztem kutakodni.
ide klikk a teljes, interaktív térképhez
0 kommentár:
Megjegyzés küldése