 |
| Van egy álmom… |
Furcsákat álmodtam tegnap a festő műtermében, nem tudom miért. Talán azért, mert nem olyan könnyű ennyi héten át egyedül utazni?
 |
| Marika és rajongója. |
Visszamentem Marika Vaher kávézójába, hogy megköszönjem, hogy segített szállást találni Haapsaluban tegnap estére. Mindjárt leültetett a teraszon és egy csodálatos reggelivel ajándékozott meg! Szerintem ő lehet az egész város legkedvesebb hölgyeménye, sőt talán az egész megyéé.
 |
| Mosolygós Silvi, tekerős Simon. |
A következő találkozóm délelőtt 10-kor volt, a Svéd Múzeum előtt egy másik tüneményes hölggyel, Silvi-Astrid Mickelinnel. A II. világháború előtt született egy észt-svéd vegyes családban, a nagyapja észtországi svéd volt. Ahogy a tegnapi bejegyzésben említettem, a svédek leginkább Finnország felől érkeztek a tengerparti vidékekre, már a 12. századtól kezdődően. Soha nem voltak nagyon sokan: a háború kezdetekor, 1939-ben kb. 10 000-en voltak. Amikor a németek 1941-ben elfoglalták Észtországot, a svédek elkezdtek visszatérni az anyaországba, amit a német-svéd megegyezés tett lehetővé. Kb. 1000 közülük úgy döntöttek, hogy maradnak Észtországban, Silvi volt az egyikük.
Az 1991-es új függetlenség megszerzése után Észtország lehetővé tette a volt svéd állampolgárok számára, hogy visszaigényeljék egykori tulajdonaikat. Sokan meg is tették, de csak nyaralóként használják a házakat, ami persze nem egyezik az észtországi kormány elképzelésével. Magam is láttam a valóságot, ahogy végigtekertem ezeken a volt svéd területeken Padise felé: tanyák, melyek kapui előtt svéd rendszámú Volvók parkolnak.
 |
| A Svéd Múzeumban Haapsaluban - Eva Mägar (bal). |
Manapság az a néhány (400) svéd, aki az országban él, teljes kulturális szabadságot élvez, beleértve egy maroknyi iskolát, ahol svédet is tanítanak. Amikor Silvit megkérdeztem, hogy hogyan látja a jövőt, mégsem volt optimista: a megmaradó svéd csoport túl kicsi ahhoz, hogy túlélhessen. És valóban, Silvi maga is észtül beszélt Eva Mägarhoz, aki a museum adminisztrátora és aki a beszélgetésünknél tolmácsként segített.
 |
| Észt igazságosság egy kis nemzetiségi csoport felé. |
Amikor koradélután elhagytam Haapsalut, a kisebb és sokkal hosszabb, tengerparti utat választottam Padise felé, így áthaladtam Észtország történelmi svéd területén. Az útjelző táblák itt kétnyelvűek voltak. Ez persze természetes kéne, hogy legyen a civilizált Európában 2011, ugye? Mégis, ahogy a táblákat elnéztem, valami zavarót éreztem. Múlt héten, amikor az ország keleti részén utaztam, ahol a lakosság legnagyobb része orosz, egyetlen kétnyelvű táblát sem láttam! Világos tehát, hogy az észt kormánynak nem okoz gondot, hogy egyenlő partnerként kezelje a 400 svéd kisebbségi lakost, de a bő 300 000 orosz nemzetiségi már más tészta…Persze megértem a helyzet nehézségét, de talán mégis kevésbé lenne álszent az egész helyzet, ha akkor a svéd táblák sem lennének kirakva.
 |
| Az én tengerpartomon és az én padomon ülsz! |
Szokás szerint megint alig láttam a tengert a tengerparti útról. Ahogy Észtország más részein, a tengerpart menti területeket felosztották és magánkézbe kerültek. Amikor végre sikerült elérnem a partot egy pihenő erejéig, és leültem egy fa padra, hogy egyek valamit, a pad tulajdonosa seperc alatt megérkezett motoron és közölte, hogy az ő területén üldögélek! A jó hír az volt, hogy mindezt teljesen barátságosan mondta, és nem küldött el. Node mégis…
 |
| A Padise-i monost temploma: itt leterítheted a hálózsákodat... |
Kora este értem Padise-ba, a holnapi tallinni finis előtti utolsó állomásomra. Tőnu Karu, Tallinn EU-képviselője, elintézte, hogy a középkori monostorban aludhassak ma éjjel. Azt gondoltam, hogy ez egy fantasztikus ötlet volt, és nem tudtam, hogy az épület mára már csak romokban áll.
Heli Nurger és férje, Urmas Veersalu várt rám, amikor megérkeztem. Heli a Padise-i önkormányzatnál dolgozik, mely a monostor tulajdonosa is. Körbevezettek, és elmesélték az épület hosszú történetét, aztán beszéltek a tervekről, hogy kulturális központtá szeretnék alakítani. Szerintem tökéletes elképzelés, csak legyen elég ember, aki eljön a kis Padise-ba egy koncert vagy egy konferencia kedvéért. És rengeteg (EU-s) pénzre lesz szükség a helyreállításhoz...
 |
| ... vagy inkább a háttérben látható 4csillagos szállodát választod? Heli, Urmas és kislányuk egy hezitáló világcsavargóval.. |
Heli megkérdezte, hogy hol aludnék szívesebben: a monostor romjai között vagy esetleg abban az udvarházban a túloldalon, amit nemrégen alakítottak át luxusszállodává? Néha nehéz elvhűnek maradni, de mivel a hotel úgyis messze meghaladta az anyagi lehetőségeimet, maradtak a poros romok. Amikor Heli meglátta, hogy habozok, azt javasolta, hogy kérdezzem meg a szállodában, hátha az amerikai tulajdonos hajlandó lenne szponzorálni egy éjszakát némi ingyenreklámért cserébe.
Ez az elképzelés nem valósult meg. A történet végül mégis hepienddel végződött: Heli elintézte, hogy Padise önkormányzata állja a szállodai éjszakámat! Szóhoz sem jutottam. Úgyhogy ez lett az egész utazásom legkényelmesebb éjszakája: óriási szobát kaptam franciaággyal, saját, tiszta fürdőszobával, puha törülközőkkel, internettel és antiknak kinéző bútorokkal.
 |
| Padise Éden. |
Köszönet neked Heli, és köszönet Padise város polgármesterének!
ide klikk a teljes, interaktív térképhez
0 kommentár:
Megjegyzés küldése