12. nap: 2011. július 7. csütörtök: Zelenogorsk-Saint Petersburg (RUS), 82 km (össz: 1345 km).

Olyan a fejem, mint egy régi orosz bunker.

Teljesen ki voltam purcanva, amikor lefeküdtem aludni. Semmit nem aludtam végül, pedig nagyon fáradt voltam, amikor néhány órával azelőtt bekucorodtam a hálózsákomba. Kicsit kezdtem aggódni az állapotomat illetően: mennyi ideig fogom ezt bírni fizikailag és mentálisan, ha nem tudok eleget aludni?

Egy újabb városi hős.

Továbbmentem, egyenesen Szentpétervár központja felé, ami még 60 km volt. A város egy hihetlenül nagy területen fekszik, Európa egyik legnagyobb városa. A péterváriak (mint annyi más városlakó) büszkék a városuk méretére, szépségére és arra, hogy milyen fontos szerepet játszott Oroszország történelme során - mint a Nagy Októberi Forradalom 1917-ben, vagy a II. Világháború idején a Hitler Wehrmachtjával szembeni hősies ellenállás. Valami visszaköszön ebből a büszkeségből ezen a túlméretezett táblán, amellyel ma találkoztam a központ felé vezető úton.


Egy benzinkútnál ittam két rossz kávét és megpróbáltam írni egy blogbejegyzést. Annyira fáradt voltam, hogy nem igazán jött össze. Amikor másnap átolvastam a szöveget, láttam, hogy tele van elírásokkal.

Egység a különbözőségben.

Koradélután végre eljutottam a belvárosba – és micsoda belváros! Soha nem láttam még ekkora és ilyen érintetlen törénelmi belvárost. Mivel még csak 300 éves, és viszonylag rövid idő alatt építették, Szentpétervárban egy különleges stílusösszhang uralkodik: szinte mindenütt barokk vagy neoklasszikus épületeket lát az ember. És a legtöbbjük meglepően jó állapotban van (legalábbis az utcafronton).

Mint egy bika Pamplonában.

A közlekedés brutális. A belvárosban az összes út kitűnő minőségű (sokkal jobb, mint Budapesten), aminek köszönhetően az autósok jó gyorsan tudnak menni. Láttam autókat 100 km/h-val versenyezni a központ széles sugárútjain. Ha a lámpa sárgára vált, még legalább 5 autó átmegy rajta. Különleges élmény itt biciklizni. Csak úgy lehet elkerülni a balesetet, ha az ember folyamatosan figyel minden irányba.

Még találnom kellett egy olcsó szállást. Ez, mint kiderült, felettébb nehéz volt. Ha egyértelműen ki van írva, hogy hotel, akkor biztos, hogy drága. Úgyhogy inkább elkezdtem helyi embereket kérdezgetni, hogy tudnak-e valamit ajánlani. A legfurcsább helyeken kötöttem ki, lepukkant lakások, és hasonlók. De sehol nem találtam szobát. És akkor találkoztam Lizával és Denisszel. Rengeteg telefonálás után Liza adott egy címet, ahol 15 euró/éjszaka áron aludhattam. Rögtön odamentem, addigra már késő délután volt.

Nos, Liza, neked köszönhetem a szentpétervári tartzókodásomat…

Loftból, szeretettel.

Bejelentkezhettem két éjszakára a Loft Project Etagiba. Ez egy többszintes kulturális központ és ifjúsági szálló, étteremmel és barrel. Tele volt kedves, fiatal emberekkel (köztük sok csinos lánnyal), és mégis tiszta volt és roppantul hangulatos. A 15 eurómért kaptam egy ágyat egy lányszobában (véletlenül?), ingyen kávét, két sütit reggelire, mosási lehetőséget, és egész Oroszország leggyorsabb internetkapcsolatát.

Én voltam a város legboldogabb embere.

 ide klikk a teljes, interaktív térképhez