Legalább egy órámba telt, mire találtam Vyborgban egy olyan bankautomatát, amely elfogadta a kártyámat. Már majdnem pánikba estem: mire a fenét fogok csinálni, ha nem tudok orosz pénzt szerezni? Nem volt euro sem nálam…Végül sikerült, és megkönnyebbülten mentem vissza az úszó hotelbe, hogy kifizessem a számlát.
 |
| Vyborg: a két kedvenc helyem. |
Amíg pénzt keresve járkáltam, egy nagyon elszomorító dolognak voltam szemtanúja. Sajnos csak szavakban tudok beszámolni róla, mivel nagy gondba kerülhettem volna, ha megpróbálok képet készíteni. Amikor elmentem a vonatállomás előtt, olyan 300 regrutát láttam az épület előtt sorban állni. Mindegyikükön kopottas egyenruha volt, a vállukon nagy táska lógott. Olyan 18 évesek lehettek. Egyszerű legényeknek tűntek a La Russie profonde-ból, kifejezéstelen arcok, bambuló szemek, bizonytalan tekintetek. Egyértelműen félelem és megfélemlítettség benyomását keltették. Az egész jelenet olyan volt, mintha egy Spielberg-filmben lettünk volna. Sajnáltam őket és hálát adtam a Jóistennek, hogy annak idején a holland seregben szolgálhattam.
 |
| Nagy testvér még mindig figyel. |
Egy másik dolog, ami szemembe ötlött egy óriási Lenin-szobor volt, a város egyik főterén egy óriási emelvényen. A márványtábla a nevével viszont el volt tűntetve. Érdekesmód sok orosz zászló lobogott körülötte, mintha valamilyen ünnepnap lenne. Magyarországon ilyesmit el sem lehet képzelni manapság, de az oroszok úgy tűnik teljesen lazán kezelik a nagy ember képmását maguk között. Még sok másik Lenint is látok majd a következő napokban.
Valahogy végül sokáig tartott, mire elindultam a városból. Az egyik ok az volt, hogy blogokat kellett írnom, mert ha túlságosan lemaradok, akkor soha nem fogom tudni behozni az utazás alatt.
 |
| Hot Dutch. |
Ma megint szokatlanul forró nap volt. Ami azt jelenti, hogy soksok vizet, kefir és sört kell inni ahhoz, hogy jól müködjön rendszer. Bámulatos, hogy itt minden nagyon drága, kivéve a cigit és a benzint (60 eurocent) - ezekre pont nincs szükségem. A zöldség és a gyümölcs drágább, mint Hollandiában, és gyakran rosszabb minőségű, mivel régóta a polcokon várnak jobb sorsukra. Egy liter tej 1 euro, és egy korsó orosz sör is ennyi. Nem igazán értem, hogy hogyan élnek túl azok az oroszok, akik nem tartoznak a kisszámú felső-középosztályhoz.
 |
| Az ellenség után kutatva. |
Tegnap láttam, hogy készülődik a finn hadsereg háborúra, ma az orosz oldalon láttam némi aktivitást. Sovietsky (finnül Johannes) kis városa mellett nehézfegyverzetű helikopterek dörögtek el a fejem fölött.
 |
| Lehetne a Krím is. |
Elkerültem a Szentpétervárra vezető forgalmas utat és a Finn-öböl partjánál maradtam. A tengert mégis ritkán láthattam. Az út a legtöbb helyen fenyőerdőkön át vezetett – még Finnországban sem láttam ekkora összefüggő erdőket, mindenütt csak fa, fa, fa. Biciklizni mondjuk elég kellemes benne, de nehéz jó képet csinálni a tájról.
4 Euros kola.
Elmúlt éjfél mire Zelenogorsk tengerparti nyaralóvárosba értem, Szentpétervár városhatárától olyan 50 km-re. Az ember mindjárt észreveszi, hogy a tehetős oroszok vásárolnak itt maguknak luxusingatlanokat. Csupa vadonatúj, óriási villa, mindegyik magas falakkal, szögesdróttal és kamerákkal védve a külvilágtól. Hozzájuk tartoznak a tengerpart mentén fekvő I. osztályú éttermek.
Nagyon fáradt voltam, és próbáltam szabad szobát találni egy Szovjet korabeli betonhotelban – gondoltam itt biztos olcsóbb lesz. A legolcsóbb kategória 80 euró volt. Nem volt ennyi pénzem egy rövid éjszakára, úgyhogy elhatároztam, hogy mégis azt teszem, amit eredetileg el akartam kerülni: a tengerparton vertem tanyát. Találtam egy jó kis helyet, eldugtam a biciklimet a bokrok közé, és leraktam a hálózsákomat a földre. Jó volt ott feküdni, a hullámverést hallgatva, a félholddal az égen – de egy percet nem aludtam: tele volt hangos és szemtelen szúnyogokkal. Kénytelen voltam teljesen behúzni magam a téli hálózsákomba, ami olyan volt, mint egy szauna. Választhattam: vagy hűvösön alszom és megesznek a szúnyogok, vagy biztonságban maradok, de megsülök.
Még mindig ébren és nagyon fáradtan.
Az ilyen pillanatokban nem szoktam örülni, hogy eljöttem otthonról.
ide klikk a teljes, interaktív térképhez
0 kommentár:
Megjegyzés küldése