5. nap: 2011. június 30. csütörtök: Turku- Kakskerka sziget - Kimito, 135 km (össz: 532 km).

Pécs üdvözli Turkut.

Mielőtt ma folytattam volna az utam második részét az Európai Kulturális Fővárosok között (idén Turkuból Tallinnba), még el kellett játszanom a legújabb szerepemet: Pécs város nagykövete. Nálam van három hivatalos levél és Páva Zsolt pécsi polgármestertől egy jelképes ajándék, melyet turkui és tallinni kollégáinak küldött, illetve egyet Lahti polgármesterének, mely Pécs testvérvárosa.

4. nap: 2011. június 29, szerda: Turku, 25 km (össz: 397 km).

Tehát itt vagyok, Turkuban, 2011 Európai Kulturális Fővárosában! Holnap megkezdem a hivatalos utat az észtországi Tallinnba, az idei év másik EKF-ébe.

A jó hír az, hogy szép az idő.

Kár, hogy nem találtam ki előbb, hogy elbiciklizek Turkuból Tallinnba: csak tavaly novemberben született meg az ötlet. Ezért aztán megértem, hogy a két város szervezőirodái már nem tudtak betervezni a hivatalos programokba, mivel a javaslatom túl későn jött. Ez az oka annak is, hogy egyik város sem támogat anyagilag. Ez még nem is lenne baj.

Amit viszont furcsállottam az az, hogy a Turku2011 csapatból senki nem vette a fáradságot, hogy legalább meghívjon az irodába egy kávéra.

3. nap: 2011 június 28, kedd: Budakeszi - Budapest Repulőtér, 48 km (össz: 372 km)

Ez a nap elég viccesre sikeredett, vagy nevezzem inkább stresszesnek? Vagy mégis a csodálatos a jó szó?

Nagyon lazán kezdődött egy sajtókonferenciával a Magyarországi Észt Intézetben Budapesten, egy 1890-as évekbeli gyönyörű épületben a Parlamenttől nem messze. Azonnal beleszerettem a helybe, főleg mivel a padló még az eredeti cementlapokkal van lerakva!

Egy cementlapos az Észt Intézetben Budapesten.

2. nap 2011. június 27, hétfő: Révfülöp-Budakeszi (H), 164 km (össz: 323 km).

Szoba kilátással.

Bár a hotelszobám (köszönet érte, MTV!) elég egyszerű volt, nekem – a szponzori támogatás nélküli utasnak – luxusnak tűnt: parki pad és hálózsák helyett tiszta ágyban álmodhattam, ráadásul zuhanyzás után! A földszinti étteremben felszolgált reggeli is fantasztikus volt: tojásrántotta, erős kávé, friss kenyér, sajt és sonka…
 

1. nap: 2011. június 26, vasárnap: Pécs - Révfülöp (H), 159 km (össz: 159 km)

Elérkezett a nap, amikor búcsút kellett vennem kis családomtól, és be kell vallanom, hogy nem volt könnyű. Persze szeretek megismerkedni a világ ismeretlen tájaival, de ez most azt is jelenti, hogy egy egész hónapon át nem fogom látni a feleségemet, Katát és kisfiunkat Samuelt. Szívszorító pillanat volt, amikor elbúcsúztam tőlük és a lányaimtól, Mónikától és Katalintól.

Bárcsak magammal vihettem volna...