5. nap: 2011. június 30. csütörtök: Turku- Kakskerka sziget - Kimito, 135 km (össz: 532 km).

Pécs üdvözli Turkut.

Mielőtt ma folytattam volna az utam második részét az Európai Kulturális Fővárosok között (idén Turkuból Tallinnba), még el kellett játszanom a legújabb szerepemet: Pécs város nagykövete. Nálam van három hivatalos levél és Páva Zsolt pécsi polgármestertől egy jelképes ajándék, melyet turkui és tallinni kollégáinak küldött, illetve egyet Lahti polgármesterének, mely Pécs testvérvárosa.

Az első hivatalos levél átadva, már csak kettő van vissza!

Sajnos Turku polgármestere most éppen nyaral, de a jó hír az, hogy a csinos titkárnője, Anna Bertoft az irodában volt és szívesen átvette a pécsi küldeményt.

Kötelességemnek így módon eleget téve visszamentem a svéd egyetem kollégiumába, és készítettem magamnak egy kis ennivalót a közös konyhában. Miután nulla költségvetésből élek ezen az úton, örömmel láttam, hogy mindent szabad használni, amit a hűtőben mások otthagytak, feltéve, hogy rajta van a „szabad használni” felirat. Azzal a 3 kiló kissé túlérett banánnal, amit a piacon vettem 1 euróért, egy laktató ebédet tudtam összehozni.

Túlélési tipp #2: edd azt, ami olcsón elérhető.

Persze hat banán után az ember szívesen enne valami mást - de ilyen az élet, legalábbis jelenleg!

Mielőtt elindultam Helsinkibe, ahova holnap estére kellene odaérnem, először kis kitérővel elbicikliztem Kakskerka szigetére, Turkutól délre. Ez a várost körülvevő többezres szigetcsoport egyik tagja, és a sziget közepén egy nagy tó van. Turkuba visszafelé menet felfedeztem valamit, ami még érdekesebb volt: a Szent Henrik Ökomenikus Művészeti Kápolnát, melyet a finn Matti Sanaksenaho tervezett.

Szent Henrik Ökomenikus Művészeti Kápolna: kívül...

  

... és belül!

A kis kápolna, mely kívülről teljesen rézzel van lefedve, belülről csupa fa. Gyakorlatilag egy az oltár fölött található nagy üvegablak jelenti a belső tér természetes fényforrását. Az eredmény egy nagyon organikus, spirituális tér, ahol azonnal azt éreztem, hogy egy mélyebb, magasabb érzelem vesz hatalmába. Ahogy a neve is mondja, a kápolnát nyolc különböző felekezet használja - szerintem ez egy roppant jó dolog.

Reetta  és pedálos.

Reetta Takanen olyan kedves volt, hogy válaszolt a kérdéseimre, miután először is ingyen beengedett.

Csak ezután indultam tovább, hátrahagyva Turkut, egyenesen keletnek. Hihetetlenül meleg volt, vagy 32 fok, és erősen fújt a szél is - nem is kell mondanom, hogy honnan...

Élvezem a tipikus finn nyarat.

Az utam során részben a történelmi finn királyi út mentén haladok: ez a régi középkori útvonal, melyet a királyok, püspökök és udvaroncok használtak a birodalomban tett utazásaik során. Az út mentén a modern utazó számos gyönyörű, 500 évnél is idősebb templomokat és egyéb történelmi helyeket láthat.

Perniö.

 

Az első templommal Perniöben találkoztam. Nagy benyomást tett rám, bár az épület nem volt akkora, mint egy francia katedrális. Tetszett nekem az egyszerű, erős forma, a szerény de ízléses tégladíszítése, és a gyönyörű környezet: a kisváros temetője. Azok a finnek már több száz évvel ezelőtt tudták, hogy hogyan kell egy esztétikus szerkezetet létrehozni (illetve mondjam inkább, hogy svédek?)
 

Gyönyörködöm a kilátásban este 11-kor.

De még több gyönyörű helyen fekvő templom is felfedezésre várt: már meglehetősen késő este volt, amikor egy kis kitérőt tettem, hogy megnézzek a sokkal fiatalabb Karuna templomot, mely csak 100 éves. A tengerpart egyik öblében óvja a partot a természeti elemektől. A templom bejárata melletti padról leírhatatlanul szép kilátás nyílt a vízre. Ott ültem egymagamban egy jó félórát, egynek érezve magam a természettel.

Nagyon praktikus, hogy az éjszakák itt most egyáltalán nem sötétek. Lámpa nélkül is simán tudok biciklizni. Ami azt jelenti, hogy akkor tekerhetek, amikor akarok. Ráadásul a szabad ég alatt gondoskodhatom magamnak szállásról, akármikor, és nem kell este 9-re sátorhelyet találnom.

F.C. Kimito - Vendégek: 0-1.

Éjfél volt, amikor 135 km-rel a mutatón úgy döntöttem, hogy vége a napnak. Kimito szigetén (itt az ember szinte mindig egy szigeten köt ki, ha átmegy egy hídon a kontinensről) találtam egy szép kis szélmalmot, mely időközben egy focipálya szomszédságába került. Jól megfelelt éjszakai szállásnak: fél km-re az úttól, egy elhagyottnak tűnő helyen. A pálya szélén két fedett kispad volt, egy a házigazdáknak, egy pedig a vendégeknek. Tökéletesen beváltak improvizált sátorként, csak sajnos a szúnyogok is be tudtak jönni.

3. túlélési tipp: sátrazz ingyezn, de szárazon.

A vendégkispadon helyeztem magam kényelembe. Nem aludtam valami jól, mert a hálózsákom túl meleg ezekhez a meglepően meleg finn éjszakákhoz! Úgyhogy amikor elkezdett ömleni az eső hajnali 4 körül, örültem, hogy hirtelen lement a hőmérséklet. Na meg persze annak is, hogy találnom kellett egy átmeneti szállást tetővel!

  ide klikk a teljes, interaktív térképhez