4. nap: 2011. június 29, szerda: Turku, 25 km (össz: 397 km).

Tehát itt vagyok, Turkuban, 2011 Európai Kulturális Fővárosában! Holnap megkezdem a hivatalos utat az észtországi Tallinnba, az idei év másik EKF-ébe.

A jó hír az, hogy szép az idő.

Kár, hogy nem találtam ki előbb, hogy elbiciklizek Turkuból Tallinnba: csak tavaly novemberben született meg az ötlet. Ezért aztán megértem, hogy a két város szervezőirodái már nem tudtak betervezni a hivatalos programokba, mivel a javaslatom túl későn jött. Ez az oka annak is, hogy egyik város sem támogat anyagilag. Ez még nem is lenne baj.

Amit viszont furcsállottam az az, hogy a Turku2011 csapatból senki nem vette a fáradságot, hogy legalább meghívjon az irodába egy kávéra.

Úgyhogy kávézás helyett egy másik fontos dolgot intéztem el: újra működőképes állapotba hoztam a biciklimet (a tegnapi légi utazás után), ráadásul teljesen egyedül! De a biztonság kedvéért azért bementem a városba, ahol ingyen megcsinálták a finombeállításokat, köszönet érte Timo Hagströmnek a Next Bike-tól. A csodás kis bicajboltja az Aurajoki folyó rakpartjánál található.

Turku központjában nem volt igazán olyan érzésem, hogy bármi különleges történne a városban. Láttam persze EKF 2011 logós plakátokat a városban, de minden normális városban látni kulturális események plakátjait. Nekem úgy tűnt, hogy minden a szokásos mederben zajlott, semmi különös nem volt érezhető. A leglátványosabb, amit találtam, az a folyón úszó néhány óriási kacsa volt.

Turku kacsa és három tyúks.

Annál érdekesebb volt viszont újdonsült barátom, Gyenesei Attila munkája: meghívott, hogy körülnézzek az irodájában, a turkui Biotechnológiai központban. Ő a Finnish Microarray and Sequencing Centre vezetője. Amin dolgoznak, az néhány év múlva drasztikusan meg fogja változtatni az életünket: hogyan lehet az emberek egyéni genetikai kódját egy chipen tárolni, olcsón. Amikor ez a technológia széles körben elérhető lesz, alapjaiban fogja forradalmasítani az orvosi gyakorlatot. Attila szerint ez a közeljövőben meg is történik.

Attila magyarázza a megymagyarázhatatlant.

Ma nagyon meleg volt, 30 fok fölött. Kicsit körbetekertem a várost, próbáltam ismerkedni vele. Sok szép fa épületet láttam a belvárosban, mind 200 évnél fiatalabb, mivel Turku 1827-ben nagy tűz áldozata lett. Csak a folyó torkolatánál fekvő kastély és a katedrális maradt fenn a katasztrófa előtt eredeti épületek közül.

A kastély, ahol nem aludtam.

Turku lakosai – úgy tűnik nekem – érzelemmentesek és főleg praktikusak voltak a városuk tervezését illetően: mindenfelé józan, ésszerű, modern épületek, még a régi, kedves kis faházak közvetlen szomszédságában is.

Turku 2011.

Azt hiszem ez lehet az oka annak, hogy a város nem igazán barátságos, kivéve egy helyet: ahol az emberek tömegesen jönnek az iszonyú drága sört inni, a központban a folyó rakpartjainál található hajókra.

Nos, mit mondjak, jó lesz holnap elindulni Tallinn felé!

 ide klikk a teljes, interaktív térképhez