1. nap: 2011. június 26, vasárnap: Pécs - Révfülöp (H), 159 km (össz: 159 km)

Elérkezett a nap, amikor búcsút kellett vennem kis családomtól, és be kell vallanom, hogy nem volt könnyű. Persze szeretek megismerkedni a világ ismeretlen tájaival, de ez most azt is jelenti, hogy egy egész hónapon át nem fogom látni a feleségemet, Katát és kisfiunkat Samuelt. Szívszorító pillanat volt, amikor elbúcsúztam tőlük és a lányaimtól, Mónikától és Katalintól.

Bárcsak magammal vihettem volna...

Már délután 1 óra lett, mire elindultam, mivel kevéssel dél előtt még egy utolsó interjút adtam az RTL Klubnak.

Ma el kellett érnem Révfülöpig a Balaton partján, mely – Pécsről nézve – a Balaton „rossz” partján fekszik: Szántódnál át kell menni a komppal a tó északi partjára. Ez elég nagy kerülőt jelent. Azért kellett Révfülöpre mennem, mert Pável Ildikó az MTV-től ott várt rám, hogy másnap reggel vendége legyek a „Balatoni nyár” című élő műsorban, melyet Révfülöpről sugároznak.

Az első tekerős nap meglehetősen fárasztóra sikerült. Újra meg kellett szoknom a bicikli meg a csomagok összes súlyát (41 kilóját). Ehhez jöttek hozzá a Mecseki emelkedők (van +500 m emelkedő benne), ráadásul iszonyatos északnyugati szél fújt (pont onnan, amerre én mentem). Nem volt könnyű: 15 km/órával tudtam haladni, pedig úgy tekertem, mint a güzü.

Az első kilóméterek, az első emelkedő: viszlát, Pécs!

Így aztán jó volt megállni az első pihenőnél, dél-Magyarország legszebb múzeumánál: az orfűi vízimalom múzeumnál. A múzeumot a feleségem, Kata vezeti, de ez a két dolog nem függ össze. Meglepően finom házi erjesztésű sört kóstoltam Árpád jóvoltából, aztán folytattam az erős szelek elleni küzdelmet.

Az orfü vízimalom múzeum egy boldog vendéggel.

85 km kimerítő tekerés után beugrott az isteni szikra, hogy ellenőriznem kéne az abroncsok nyomását…Mindjárt megértettem, hogy miért voltam úgy lefáradva: a kívánatos 4,5 bar helyett a nyomás 1,2 volt. Szerencsére pont egy benzinkútnál voltam.

Este 7 óra volt és még mindig 50 km-re voltam Szántódtól. Az utolsó komp 9:20-kor indul a nyári szezonban. A felfújt gumikkal már sokkal gyorsabban tekertem, de a vihar nem hagyta alább. Végül pihenő nélkül pont elértem…

Az utolsó komp.

A szépséges Tihanyban már tényleg meg kellett állnom egy kávészünetre. Végül éjjeli fél12-kor értem Révfülöpbe, 159 tekerés után. Nem rossz eredmény, főleg mivel tavaly – a 2010-es Európai Kulturális Fővárosok túrámon: Essen, Pécs és Isztambul – a leghosszabb napi táv 161 km volt.

Az első éjszakát ingyenesen tölthettem egy 70-es évekbeli szocreál beton szállodában. Csak az MTV munkatársai laktak ott. Pável asszony még ébren volt és a hallban várt rám. Természetesen tóra néző szobát intézett nekem, gyönyörű kilátással.

 ide klikk a teljes, interaktív térképhez