Pljevlja, 2010 május 31. (napi: 83 km; összes: 4061 km)

Alen apartmanja: vissza az alapokhoz.

Alennek, gorazde-i vendéglátómnak reggel 6-ra dolgoznia kellett mennie, ezért nem aludhattunk sokat. Reggeli után Cajnice felé indultam, a montenegrói határ irányába. Ez volt az első eset, hogy majdnem balesetet szendvedtem: Miljenónál a fa hídon volt egy lyuk, amit csak az utolsó pillanatban vettem észre, miközben teljes sebességgel jöttem lefelé a hegyről. Nagyot fékeztem, a bringám először jobbra, majd balra is kitért, végül szerencsére megállt, anélkül, hogy leestem volna.

Gorazde, 2010 május 30 (napi: 100 km; összes: 3978 km)

Szép hegyes táj allig tíz perc Sarajevo központjától.

  

Ma elhagytam Sarajevot, ugyanazon az útvonalon, amin tegnapelőtt megérkeztem. De hamarosan már egy új úton voltam: azon, ami Pale-ba vezet, az eléggé ronda télisport városba, ahol a haború után Radovan Karadzic rejtőzködött állítólag. Pale után a Gorozade-ba vezető út egy régi vasúti alagúton ment keresztül, ami nagyon keskeny volt, volt benne egy kanyar, ezért nem láthattad a végét, és az aszfalt is elég rossz állapotban volt. 

Sarajevo, 2010 május 28 (napi: 155 km; összes: 3868 km)

Kényelmes ágyat kaptam Anesa családjának házában. Közvetlenül a dzsámi mellett laktak, Srebrenica központjában. Ami egyben azt is jelentette, hogy reggel a 4.30-as imára hívásra erősen fölébredtem. Utam során az első alkalommal Isztambult igazán közelinek éreztem. 

Srebrenica.

Srebrenica, 2010 május 27 (napi: 122 km; összes: 3713 km)

Nem messze a panziótól, ahol egy estére megszálltam Bijeljinában, egy vadonat új egyetemet építettek – gondolom olyan külföldi pénzből, amit Bosznia újra talpra állításának megsegítéséhez küldtek. Az épület úgy nézett ki egy kicsit, mint egy ház a régi Dallas sorozatból. A diákok, akiket megkértem, hogy magyarázzák el mit látok, nem beszéltek angolul.

Hatalmas épület, hatalmas tudomány?

Bijeljina, 2010 május 26 (napi 136 km; összes: 3591 km)

Visszamentem Újvidékre egy interjú kedvéért, amit a Vajdasági Magyar TV készített velem. Ezek után volt még egy kis időm, hogy megigyak egy cappuccino-t a TV elbűvölő riportereivel, Ökrös Edittel és Kruncz Anikóval.

Néha én is sajnálom Trianont.

Temerin, 2010 május 25 (napi: 48 km; összes: 3455 km)

A táskámban egy kiló kecskesajttal, így indultam Stari Rakovacból, át mentem Petrovarazdinon, és a híd másik oldalán máris ott voltam: Újvidéken, a Vajdaság fővárosában. Visszonylag új város ez: Mária Terézia építette meg a 18. században. A petrovarazdini erőt fölhúszták szemben, egy a Duna kontróláló dombon, a törökök ellen, akik még mindig veszélyt jelenttek. A régiót németekkel, szóvákokkal, magyarokkal, horvátokkal és szerbekkel újra le lett telepítve, és akkor még elfelejtem a zsidókat, úkrajnokat és más kisebb nép csoportokat.

Mária Terézia erője és Titó emlékműve a Dunánál.

Stari Rakovac (Novi Sad), 2010 május 24 (napi: 143 km; összes: 3407 km)

Ma volt az utazásom első igazán meleg napja. Eszékről Vukovárra pontosan érkeztem, Ivana Miljak a Vukovár Múzeumtól már várt rám. Pillanatnyilag a múzeum nem a megszokott helyén talalható, mivel az eredeti épület megsemmisült az 1991-es szerb támadások során: ez nem más mint a vukovári Eltz palota.

Eltz palota restaurációja Vukováron.
 

Az utazásom egyik első állomásaként meglátogattam az Eltz kastélyt Koblenz mellett, ahol Gróf Karl von Eltz - sok-sok más dolog mellett - mesélt nekem a vukovári családi birtokról is (lásd április 12). Az apja még ott született és Jugoszláviában lakott az 1945-ös kitelepítéséig, bűneiként német származását és nemesi voltát  rótták fel. A kastélyét államosították, majd a városi múzeum kapott benne helyet. 1990-ben a Gróf végre visszatérhetett, de egy évre rá a szerbek lerohanták a várost. Az idős Eltz is Kalasnyikovot ragadott a családi kastély védelme érdekében, de hamarosan őt is evakuálni kellett. Miután a háború véget ért Vukovár lakossága a horvát parlamentbe küldte a 80 éves nemest, aki még két ciklust szolgált ott.

Osijek, 2010 május 23 (napi: 76 km; összes: 3263 km)

1526. augusztus 29-én I. Szulejmán szultan nagyszerű formában volt és alig 90 perc alatt megsemmisítette a magyar hadsereget. Elesett közel 20.000 ember, beleszámítva jelentős részét az ország vezetőinek is. II. Lajos királynak sikerült elmenekülnie a csatamezőről, de nem sokkal később megtalálták holttestét a Csete patakban – talán nem is belefulladt a patakba? Vagy Szapolyai János gyilkolhatta volna meg, hiszen ő maga is próbált trónra kerülni?

Akárhogyan is történt, a királyt és a magyar önálló királyságot 1526-ban eltemették Mohácsnál. Nem sokkal később az ország feloszlott: nyugati része Habszburg Ferdinándhoz, testvére V. Károly császárnak; Magyarország középső része a törökökhöz; Erdély török vazallus állam lett, Szapolyai vezetésével.

Tóth Mariann a magyar Kálvárián.

Móhács, 2010 május 22 (napi: 70 km; összes 3181 km)

Néha a dolgok teljesen másképp alakulnak, mint ahogy azt elképzeljük. Eredetileg úgy gondoltam, hogy múlt hét szombaton indulok Isztambulba. Aztán hirtelen olyan rossz idő lett, amelyet májusban még soha nem láttam. Szerencsém volt, hogy akkor érkezett ez a szörnyű idő, amikor éppen otthon voltam. De emiatt el kellett halasztanom az indulásomat egy héttel.

Horváth Viktor (balra) és holland Simon (jobbra).

Ez nem azt jelenti, hogy közben lusta lettem volna. Találkoztam Horváth Viktorral, a Pécsett élő íróval, akinek megjelent egy könyve, amely a város török korával foglalkozik. Szerettem volna megtudni, mit gondol arról az időszakról, amiről a magyar barátaim olyan sok negatív történetet mesélnek.

Pécs, 2010 május 9 (napi 69 km; összes 3111 km)

Ahogyan ma reggel fölébredtem, rájöttem, hogy ez a mai vasárnap sok boldogsággal várt: nem csak be fogom fejezni hamarosan a három EKF-es túrámnak az első részét, haza is fogok érkezni Pécsre pihenni, és végre újra együtt leszek a családommal!

Vásárosbécről homokos ösvényeken mentem az utolsó dombokon át Szigetvár felé. Épp a városka előtt ott várt rám a feleségem, Kata, ahol 1566-ban I. Szulejmán török szultán fölrakta sátrait a szigetvári ostrom alkalmán. De először a Katát jobban érdekelt nekem. Négy hét nem láttunk egymást, Essenben ugyanis el kellett bucsúzniunk, amikor egyedül mentem tovább a túrával. Úgy vettem észre, még kicsit csinosabb lett az idő alatt.

Kata kedves.

Vásárosbéc, 2010 május 8 (napi 127 km; összes 3042 km)

Ma átmentem Zala, Somogy, sőt Baranya megyein. Mivel mindig a legkisebb utakon szeretek menni – mivel ott a legkevesebb autó jár -, emiatt elégé lemaradt vidéket láttam most, mert ahol nincs jó út, ott kevesebb jó a gazdasági helyzet is.

A villanydrót csak mellőzik a házikót...

Letenye, 2010 május 7 (napi 110 km; összes 2914 km)

Csak 100 méter attól a pensziótól ahol ma éjszakán aludtam, van egy kis határátkellő Ausztriába. Egyenesen oda visz az ipariparkba, ahol az osztrák BEGAS cég tervezi fölépíteni minél hamarosabb egy oriási szemétégetőt (évi kapacitáció 350.000 tonna), kábé 500 méter a magyar határtól. Ma reggel oda mentem, hogy saját szemmel lássam az egészt, hogy jobban értsem az egészről a következményeket.

Az osztrák zászló a határátkellőn, mögötte a biómassza (azaz: fa ronkok) erőmű, amelyet a BEGAS már működet.

Szentgotthárd, 2010 május 6 (napi 135 km; összes 2804 km)

Tegnap a soproni Koch Robi és Éva házában vendégeskedtem. A házaspárt még abból az időből ismerem, amikor feleségem, Kata az ottani egyetemen dolgozott. Annak ellenére nagyon kedvesen fogadtak, hogy elég későn értem oda és Éva bármikor szült volna. Szerencsére a csecsemő nem erre az éjszakára időzítette érkezését, így nyugodtan alhattam. 

Sopron nekem Magyarország egyik legkellemesebb városai közé tartozik: a kis központ régi házai mind jó állapotban vannak és sok visel magán gótikus vagy reneszánsz jegyeket. Sopron a „ Hűség Városa”, mivel egy 1921-es népszavazáson lakói arra szavaztak, hogy nem csatlakoznak Ausztriához, hanem inkább maradnak Magyarország részeként. 

De jó! Nemcsak Pécsett dolgoznak a főtér szépségéért!

Sopron, 2010 május 5 (napi 105 km; összes 2672 km)

Pozsonyban szerettem volna többet megtudni az új szlovák nyelvtörvény gyakorlati alkalmazásáról.

A törvény azt írja elő, hogy az ország minden pontján csak a szlovák az elfogadott nyelv, ha az állampolgárok valamilyen hivatalos ügyet kívánnak elintézni. Tehát ez nem azt jelenti, hogy mostantól senki sem beszélhet magyarul vagy bármely más nyelven az otthonában, mindössze az ügyintézéshez szükséges a szlovák.

Ennek ellenére azért kialakulhat néhány különleges szituáció: mi történik, ha két szlovákiai magyar Dunajská Streda (Dunaszerdahely) városházáján szeretne összeházasodni, ahol a polgármester szintén magyar? Törvény szerint büntethetővé vállnak, ha a ceremóniát magyarul tartják? És mi van akkor, ha a mennyasszony vagy a vőlegény nem is beszél jól szlovákul?

A Magyar Kulturális Intézmény Pozsonyban.

Bratislava, 2010 május 4 (napi 112 km; összes 2567 km)

Tegnap pihenőnapot tartottam- rám fért. Az elmúlt napokban, amikor reggeli után ismét biciklire pattantam, fájdalmat éreztem a lábaimban, és elgondolkodtam azon, hogyan fogom bírni a következő mai 120 km-t? De szerencsére 1-2 kilométer után a fájdalom csillapodott és minden rendben volt ismét. Azért ez előrevetíti, hogy talán túl sokat követelek az izomrendszeremtől.

De tegnap végre haladtam a blogommal: erre az egyik magyar barátom, Bezdán Sándor vendégeként nyílott lehetőségem. Sándorral 23 évvel ezelőtt ismerkedtem meg, amikor az afrikai Teleki expedíció keretében együtt másztuk meg a Kilimandzsárót. Ő most Bécsben él feleségével Andreával, és gyermekeivel Nathalie-val és Alex-el. Tehát mondhatjuk, Sándor is és én is oldalt cseréltünk!

Emlékezés a Kilimandzsáróra és a többi kalandra.

Wien, 2010 május 2 (napi 135 km; összes 2455 km)

Morvaországon átbiciklive, sokszor kellett észrevennem a sebeket, amelyek 45 év kommuniszmus után megmaradnak a tájban és a városokban –ahogyan máshol is a volt-keleti blokkban.

Drnholec: villany oszlop és benzinkút rossz helyen.

Miroslav, 2010 május 1 (napi 108 km; összes 2320 km)

Ma végre egy viszonylag eseménytelen nap: sokat kerékpároztam, közben felkerestem Telc városkát - egy kis ékszerdoboz, legalábbis a főtér - a többi nem olyan érdekes.

Telc: Turisták Eljönnek Látni Centrumát.