Visszamentem Újvidékre egy interjú kedvéért, amit a Vajdasági Magyar TV készített velem. Ezek után volt még egy kis időm, hogy megigyak egy cappuccino-t a TV elbűvölő riportereivel, Ökrös Edittel és Kruncz Anikóval.
Néha én is sajnálom Trianont.
De a jó dolgok soha nem tartanak sokáig… legfőbb ideje volt, hogy újra útra keljek a tökéletes biciklimmel. Közel 4000 km-t mentem már, és még egyszer sem volt problémám a bringával, még csak kereket sem kellett cserélni. Nagyon, nagyon hálás vagyok Joep-nek, az utrechti Het Fietspad boltból, amiért ezt a csodálatos szerkezetet a rendelkezésemre bocsátotta.
Újvidékről Sremski Karlovciba hamar odaértem. Ez a kicsi dunai város Szerbia legszebb helyeinek egyike. Amikor kora délután megérkeztem, a főtér tele volt kiránduló szerb iskolás gyerekekkel, akik nagy hangzavart csaptak. De a gyerekek és a többi turista nem azzal a céllal ment, mint én: hogy meglátogassa a város széli dombon elhelyezkedő béke-kápolnát.
Make peace, no war.
1817-ben építették, azon a helyen, ahol 1699-ben a jelentős karlowitzi békeegyezményt aláírta a Habsburg uralkodó és a török szultán. A kápolna formája, mind a négy oldalon bejáratokkal arra a sátorra emlékeztet, amelyben az aláírásra sor került. A négy bejárat lehetővé tette, hogy mind a négy résztvevő fél egyszerre léphetett be a sátorba. Különlegesség még, hogy a diplomácia történetében itt használtak először kerekasztalt.
A béke legfontosabb eredménye az volt, hogy Magyarország területének 97%-a Habsburg uralom alá került, míg Szerbia török uralom alatt maradt. Ennek következményeképp számos szerb költözött északra, Magyarországra. Mohács és Szentendre ortodox templomai ennek a kivándorlásnak az eredményei.
A béke legfontosabb eredménye az volt, hogy Magyarország területének 97%-a Habsburg uralom alá került, míg Szerbia török uralom alatt maradt. Ennek következményeképp számos szerb költözött északra, Magyarországra. Mohács és Szentendre ortodox templomai ennek a kivándorlásnak az eredményei.
De már 1699 előtt is sok szerb hagyta el az országot, hogy meneküljön a török uralom elől. Már a 16- 17. században teljes koszovói vagy dél- szerbiai ortodox csoportok hagyták el városaikat, hogy Fruska Gora rejtett völgyeiben építsék újra kolostoraikat. A kolostorok fontos szerepet játszanak a szerb kultúra és vallás megőrzésében. Meglátogattam én is egyet: Krusedolt.
Krusedol ortodox kolostora.
Velem egyidőben ért a kolostorhoz egy idősebb emberekből álló görög csoport is. Egyenesen a kolostor templomába mentek, és elkezdtek szent énekeket énekelni. Nagyon lenyűgöző volt: olyan magas hangon énekeltek, hogy attól tartottam, a templom kupolája a fejükre szakad. Ahogy befejezték az éneket, azzal a lendülettel távoztak, ahogy érkeztek.
Fruska Gora egy szép tavaszi estén.
Fruska Gora lábainál tekertem tovább Sremske Mitrovica felé. Voltam már itt tavaly is, akkor nem nagyon nyűgözött le a város, de most más volt a helyzet: amikor beértem a városba, hatalmas tömeg fogadott, gondolom a lakosok vonultak ki a parkba és a főtérre. Több csinos hölgyet láttam Mitrovicában 5 perc alatt, mint 3 hét alatt egész Németországban. Még az olcsó fagylalt is fantasztikus volt.
Nem egészen a Forum Romanum, de azért szép…
Mitrovicának, ugyanúgy mint Pécsnek, római koriak a gyökerei, és ennek a korai szakasznak vannak is nyomai: a főtéren láthatóak a római kori fal maradványai és néhány épületmaradvány is fennmaradt.
Biciklis a boszniai határ előtt.
Folytattam utam a Srem régió lapos területén át, elhaladva madarakkal gazdag mocsarak mellett, amíg a sötétben el nem értem a szerb-bosnyák határt, a Drina folyó partján. A boszniai határőr kipakoltatta mind a négy biciklitáskámat. Szerencsére volt annyi eszem, hogy megittam az utolsó joghurtomat a határ előtt. De a határőr nem akart rosszat: még panziót is ajánlott, csak néhány kilométerrel távolabb, Bijeljina külvárosában.
0 kommentár:
Megjegyzés küldése