Néha a dolgok teljesen másképp alakulnak, mint ahogy azt elképzeljük. Eredetileg úgy gondoltam, hogy múlt hét szombaton indulok Isztambulba. Aztán hirtelen olyan rossz idő lett, amelyet májusban még soha nem láttam. Szerencsém volt, hogy akkor érkezett ez a szörnyű idő, amikor éppen otthon voltam. De emiatt el kellett halasztanom az indulásomat egy héttel.
Horváth Viktor (balra) és holland Simon (jobbra).
Ez nem azt jelenti, hogy közben lusta lettem volna. Találkoztam Horváth Viktorral, a Pécsett élő íróval, akinek megjelent egy könyve, amely a város török korával foglalkozik. Szerettem volna megtudni, mit gondol arról az időszakról, amiről a magyar barátaim olyan sok negatív történetet mesélnek.
Ezért is lepődtem meg kissé, amikor Horváth úr kifejtette, hogy Pécs a török uralom idejében nagyon élhető város volt. Tekintsük például a számtalan fürdőt: a törökök voltak azok, akik, miután a 16. században elfoglalták a várost, azonnal nekiláttak a több mint 1000 éves, elhanyagolt római vízvezetékek felújításának. Nem a török uralom okozott károkat Pécsnek, hanem a keresztény csapatok erőszakossága, amikor 1686-ban felszabadították a várost. A másik meglepő tény, amit a beszélgetésünk során megtudtam, hogy Magyarország az alatt a 150 év alatt, amíg a törökökhöz tartozott, nemhogy pénzt nem hozott a szultánnak, de még rá is kellett költeni! Horváth úr erre bizonyítékot is talált azokban a török dokumentumokban, amiket akkor kerültek elő, amikor Budát 1686-ban felszabadították. Talán azért is volt ráfizetéses az ország, mert a magyarok már akkor sem szerettek adót fizetni?
Ezért is lepődtem meg kissé, amikor Horváth úr kifejtette, hogy Pécs a török uralom idejében nagyon élhető város volt. Tekintsük például a számtalan fürdőt: a törökök voltak azok, akik, miután a 16. században elfoglalták a várost, azonnal nekiláttak a több mint 1000 éves, elhanyagolt római vízvezetékek felújításának. Nem a török uralom okozott károkat Pécsnek, hanem a keresztény csapatok erőszakossága, amikor 1686-ban felszabadították a várost. A másik meglepő tény, amit a beszélgetésünk során megtudtam, hogy Magyarország az alatt a 150 év alatt, amíg a törökökhöz tartozott, nemhogy pénzt nem hozott a szultánnak, de még rá is kellett költeni! Horváth úr erre bizonyítékot is talált azokban a török dokumentumokban, amiket akkor kerültek elő, amikor Budát 1686-ban felszabadították. Talán azért is volt ráfizetéses az ország, mert a magyarok már akkor sem szerettek adót fizetni?
Új világítás, új élmény.
A közel két hét alatt, amit otthon töltöttem, számos érdekes eseményre került sor. Például, örömmel töltött el, hogy részt vehettem a Vasarely múzeum megnyitóján. Az épületet átalakították, és a pécsi születésű, világhírű op-art művész munkái most gyönyörű világítást kaptak, ami hatalmas fejlődés, ha az eddigi állapotokat tekintjük.
Természetesen az sajnálatos, hogy sok (szinte az összes) épület és felújítás késésben van Pécsett: 2011-ben kellene Európa Kulturális Fővárosának lennünk, akkor minden elkészülne időre. De tartok tőle, hogy az egész törekvés egy hatalmas város- átépítési programba ment át, amire túl rövidnek bizonyult a rendelkezésre álló 4 év. Pécsett nem álltak rendelkezésre sem a szükséges pénzügyi források, sem a szakmai vezetés, aki gond nélkül le tudna vezényelni egy ilyen hatalmas projektet. Ennek ellenére, mivel szeretem a várost, inkább a napos oldalra koncentrálok és élvezem azokat a fantasztikus átalakításokat, amiken a város átment.
De vissza a történethez: szombat reggel volt, a nap fényesen sütött, és egy hét után újra kéken ragyogott az ég. Úgy döntöttem, elindulok, Isztambul nem várhat tovább.
Legkisebb lányom, Katalin ezúttal könnyek nélkül engedett el: áprilisban nagyon nehéz volt számára látni, hogy elmegy az apja, mert attól tartott, valami történik velem. De most, miután látta, hogy sikeresen túléltem biciklitúrám első részét, úgy gondolja, a második résszel sem lesz gond. Bízzunk benne, hogy igaza lesz. Mindenesetre mostantól van a bringámon egy csengő, amely a medvéket hivatott elzavarni. Remélem ezt a medvék is tudják.
Először Feked faluba kerekeztem. Jól ismerem ezt a helységet, hiszen az elmúlt néhány évben 3 házat is restauráltam itt. Fekedet 1945-ig 100%-ban németek lakták, a lakosság összetétele most már inkább vegyes, de azért még mindig sok németajkú él itt. A polgármester, Tillmann Péter szíves közbenjárásának köszönhetően sikerült találkoznom a 85 éves Klug Kornéllal, a falu legidősebb lakosával. Korát ismerve eléggé meglepődtem, mikor a házához érve azt láttam, hogy Klug úr a tetőn tartózkodik, és segít a cserepek kicserélésében.
Még mindig ereje teljében van a 85 éves Klug úr!
Kíváncsi voltam a személyes élményeire, melyeket a háborúban és az utána következő kaotikus időszakban élt át. Nem kellett csalatkoznom, Klug úr sokat mesélt. Magyarul beszéltünk, mert a sváb akcentusát kissé nehezebben értettem. 1943-ban, az akkor 17 éves Kornél megkapta a német hadseregbe történő behívását, melyet a helyi magyar hatóság állított ki. Szlovákiába küldték, majd Szlovénia, Schleswig-Holstein végül Morávia következett. Harcban soha nem kellett részt vennie, de az életéért többször futott, amikor az orosz légierő megtámadta a hajdan dicső német hadsereg menekülő maradékát. Hadifogolyként elfogták, de szerencséje volt, és hamar hazaküldték. 4 nap gyaloglás után érkezett Hegyeshalomra, ahol megmentette az a tény, hogy az 1941-es népszámláláskor apja magyarnak vallotta magukat, akik rendelkeznek német gyökerekkel. Visszatérhetett Fekedre.
Feked: Kornél bácsi mesél.
Kaotikus idők vártak rá: hamarosan megtapasztalta a kilakoltatást: a családját arra kötelezték, hogy azonnal hagyják el a házat. Egész egyszerűen kirakták őket az otthonukból, úgy, hogy a leves még az asztalon gőzölgött. Ezek után magyarok költöztek be a lakásba, akik mindent megettek és megittak, amit találtak, majd eltűntek- így a Klug család visszatérhetett. Később egy sokkal jobban szervezett kilakoltatás ment végbe Fekeden, amikor az emberek magukkal vihették a csomagjaikat. A kiürített házakba újak költöztek: magyarok Szlovákiából, akiket szintén kilakoltattak. Klug családja maradhatott, mert szükség volt rájuk a faluban. Ennek ellenére zaklatták őket: néha három napra is börtönbe kerültek Pécsváradon. Később a kilakoltatottak visszatértek Fekedre és visszavásárolták saját házaikat…
Úgy vélem, szinte lehetetlen megérteni, mi is történt ezekben az időkben. Hiszen még belegondolni is szörnyű, hogy egyik nap egy csoport dühös ember tör be a házamba és megparancsolják, hogy azonnal távozzak. Hihetetlen. Ennek ellenére ezek a dolgok megtörténtek, itt Európában, és nem is olyan régen…
Klug Kornél sokat mesélt ezekről az eseményekről, és ennek következményeképp túl későn értem a mohácsi emlékparkba. Változtatnom kellett a tervemen, és Mohácson tölteni az éjszakát, mivel a helyszín, ahol 1526-ban lezajlott az a tragikus kimenetelű csata, amely még mindig fájó pont a magyarok életében, nem maradhatott ki a túrámból. Ezért holnap reggel ismét ott leszek.
Túl késő a belépéshez.
0 kommentár:
Megjegyzés küldése