A táskámban egy kiló kecskesajttal, így indultam Stari Rakovacból, át mentem Petrovarazdinon, és a híd másik oldalán máris ott voltam: Újvidéken, a Vajdaság fővárosában. Visszonylag új város ez: Mária Terézia építette meg a 18. században. A petrovarazdini erőt fölhúszták szemben, egy a Duna kontróláló dombon, a törökök ellen, akik még mindig veszélyt jelenttek. A régiót németekkel, szóvákokkal, magyarokkal, horvátokkal és szerbekkel újra le lett telepítve, és akkor még elfelejtem a zsidókat, úkrajnokat és más kisebb nép csoportokat.
Újvidéken magyar Kossuth díjás Végel László íróval akartam találkozni, de nehezen sikerült a kapcsolat felvetés vele. Ő ugyanis egy szakember a magyar vajdasági kisebbség témájában. De végel sikerült telefónon elérni. Visszont éppen ma nem tartozott Újvidéken, hanem vidéken, Temerinben, kb.20 km éjszak felé. Így aztán maradt nekem időm blogozni és néhány e-mailt intéznem. Bár az nagyon kellett csinálnom, a baj csak az volt, hogy terveim szerint még ma este Boszniába kénne érkeznem!
Temerin: nem csak a magyar nyelvvel van néha kis probléma a szerbeknek, az angol se megy túl jó!
De volt valami nagyon poszítiv is abban, hogy Temerinbe kellett mennem: most a Vajdaság is része lett az utazásomnak! Még nem olyan nagyon régen, itt a magyarok voltak a többségben, de mai napon ők kb. 40%-kal visszaestek (nagy) kisebbségbe. Az etnikai egyensúlyt a második világ háború után meg lett változva, de nemrég megint, mert a '90 években szerb menekülteket ide jöttek más volt-júgószláv területekről. Ahogyan meg kerestem Végel úr utcáját néha magyarul, néha a primitív szerb nyelvtudásommal kérdeztem az embereket.
Magyar beszélgetés és étkezés a Vajdaságban.
Végel úr egy borzasztó érdekes beszélő partner volt, sokat tárgyaltunk különböző témákról: kik laknak a Vajdaságban, és mióta; Trianon; a rövid magyar kormányozás a régióban a '40 években; a németek kitelepítése illetve végzése... Éppen az utolsó téma éppen Temerinben most egy nagyon forró dolog: két napja itt, a partizán emlékmű mögött, egy eddig ismeretlen tömegsír meg lett találva, benne számtalan német gyerek holttesttel....
Temerin: lesz-e itt egy napon még egy másik emlékmű is?
Megkérdeztem Végel urat, milyen magyarnak lenni ma Szerbiában? A válasz egyszerű volt: a kisebbségi törvények tökéletesek, de a mindennapi élet mégis kissé más. Eddig, hogy a mindennapi életben a dolgok normálisan mennek, minden ok. A baj akkor tör ki, amikor baj van. Példaul 1999-ben, amikor a NATO bombázta Szerbiát, mert Slobodan Milosevicot meg kellett fékezni Koszóvóban. A Szerbek egy sarokba nyomva éreztek magukat, és máshová néztek bűnbakokra.A NATO tönkretette az újvidéki Duna hidakat, és a szerb titkos rendőrség Végel úrban látta ellenséget. Azt hitték, hogy ő az amérikánoknak kémkedett. Lehalgatották a telefónját, sőt, pár hónap Végel úr el is bújkált!
Meghívott egy nagyon finom vacsórára egy helyi magyar csárdába, ettünk, ittünk, még többett beszélgettünk, aztán Anikó, Végel úr aranyos felesége, egyszerűen fölhúzott az ágyneműt a temerini ágyomra. El volt döntve: Bosznia várhat egy napot.
0 kommentár:
Megjegyzés küldése