Wien, 2010 május 2 (napi 135 km; összes 2455 km)

Morvaországon átbiciklive, sokszor kellett észrevennem a sebeket, amelyek 45 év kommuniszmus után megmaradnak a tájban és a városokban –ahogyan máshol is a volt-keleti blokkban.

Drnholec: villany oszlop és benzinkút rossz helyen.

Lehetne itt publikálnom több szász fotót építési malörökről, csak rondaság helyett jobban szeretem a szépséget. Így jobb, ha mutatok valamit Mikulovról, megint egy kis cseh városka, amely érdemes meglátogatni.

Markáns Mikulov Morvaországban. 

Az elegáns kastély, amely uralja a települést, eredetileg azért épült,hogy megvédje a cseh határt az osztrák ellen, mely innen alig 2km-re húzódik.

Ausztriából űzték ki a zsidókat a 15 században, de Morvaországban találtak menedéket. A 16. század második felétől Mikulov lett a kulturális és politikai központja a morvaországi zsidóságnak, egészen a 19. század középéig. Később jöttek a nácik, és mindennek lett vége. A város régi zsidó negyedéről ma már csak néhány utalás egy pár falon mesél. A valaha 12 zsinagógából, összesen csak egyet találtam.

A zsidók már nem élnek Mikulovban.

Mikulov zsidó múltját a temetőben jobban nyomon követhetjük: a több száz 19. vagy 20. századi sírkövön héber és német, de nem cseh feliratok vannak. A legkésőbbi dátum, amit találtam 1938 volt…

1945-ben történt egy másik tragikus esemény Mikulovnál, amikor is a csehek Brno teljes német lakosságát - főleg nők, időseket és gyerekeket - kegyelmetlen kiűzték. Sokan meghaltak az út mentén teljes kimerültségben.
Érdeklődtem a mikulovi idegenforgalmi irodában, hogy van-e valahol a városban egy műemlék ezeknek az áldozatoknak - de fogalmuk sem volt ilyesmiről.

Aztán tovább indultam Bécs felé, és átléptem az osztrák határt. Rögtön megtaláltam azt, amit éppen a cseh oldalon hiába keresgéltem, egy megemlékezést a Brnóból kiűzött német áldozatokra.

Itt, a Drasenhofen temetőjében egy tömegsírban, 186 névtelen áldozatot temettek el – a helyszínen találkoztam pont azzal az idős hölggyel, akinek az édesapja 1945-ben eltemette őket… Bécs felé majdnem minden falú temetőjén fekszenek áldozatai a Brnói halálmenetnek.

Elgondolkodtam a mikulovi zsidók és a brnói németek sorsán. Végül is mindannyian vesztesek – elsősorban persze azok, aki életüket elvesztették . De a Brnó lakosai is, akik elvesztették a szorgos német polgártársait, meg a Mikulov lakosai is, akik elvesztették az okos, színfoltot jelentő zsidó lakosságot. Mindkét tragédia gyökere közös: kollektív bűnöst csináltak egy egész népcsoportból.

Attól félek, ugyanezt a hibát most is elkövet néhány ember Magyarországon - vagy írjak inkább Európában?

Magason fujnak a szelek, azok nem jól jelentenek... 

Elég kimerülten érkeztem Bécsbe. A múlt hét fárasztó volt: néhány magas hegye és rengetek meredek lejtő. Ehhez jött még sok erős szél – nyílván az is a rossz irányból…