Jován és édesanyjának házában ébredni, Pusta Reka festői hegyei között olyan volt, mintha 50 évet visszamentünk volna az időben. Hallottam a patak csörgedezését és rengeteg madár énekelt. Valahol egy kutya ugatott.
Bed and breakfast.
Szállásadóm készített nekem reggelit: török kávé és rakott palacsinta házi készítésű sajttal - tökéletes. Szívesen maradtam volna egy hétig - vagy talán még tovább is.
Mindkettőjüknek szívből megköszöntem jóságukat és elindultam Krusevo felé. Alulbecsültem az utolsó részt, ami még várt rám. Egy szörnyű kis hegyi úton kellett felmennem – csupa víz lettem, mire Krusevoba értem.
Krusevo.
Jó volt itt lenni. Végre találtam egy olyan kisvárost, ami szép volt: Krusevo egy meredek hegy lábára épült, és minden ház hasonlóképpen néz ki: két vagy három emelet, az fölső emelet kicsit kilóg az épület síkjából, így beárnyékolja a földszintet és az utcát. 1903-ban itt történt, hogy az úgynevezett Ilinden forradalom kitört a törökök ellen. ’Ilin-den’, azaz ’Elia napját’, augusztus 2-án van, ekkor mondták ki a Krusevo Köztársaság függetlenségét. Az új állam mindössze 10 napig állt fenn, ekkor a török hadsereg véresen leverte a felkelést, de nem örülhettek sokáig: az első világháború kezdete előtt a balkán államok kivívták függetlenségüket az 500 éves török elnyomás után. Az Ilinden forradalom és Krusevo megmaradtak a balkán félszigeten élő szlávok emlékezetében, mint a kezdő lépes, amely hozzájárult a szabadságukhoz.
Kellemes meglepetés: Nikola Martinoski.
Hétfő volt- és hétfőn a múzeumok zárva vannak. Így volt ez Krusevo történelmi múzeumának esetében is, mely abban a házban helyezkedik el, ahol a Köztársaságot kinyilvánították. Felhívtam Kaliope asszonyt, aki a városban lévő összes múzeum gondnoka. A Nikola Martinoski galériában találkoztam vele. Először megtekintettem a makedón festő gyűjteményét (Martinoski pont 1903 augusztusában pont Krusevoban született!). Nem ismertem a festőt eddig, hiába művészettörténész vagyok, úgy tűnik, soha nem lehetek elég öreg ahhoz, hogy újat tanuljak. Két évig, 1927 és 1929 között Párizsban élt, és Modigliani hatása egyértelműen látható a munkáin. Kifejlesztette a saját expresszionista stílusát és erős színeket használt - tetszett. Miután megnéztem a Martinoski kiállítást, Kaliope asszonyt mesélt volna az Ilinden forradalomról, ha nem pont akkor játszott volna a holland csapat Dél- Afrikában. Nem vagyok nagy focirajongó, de ha a nemzeti csapatom játszik a Világbajnokságon, meg kell néznem. Úgy terveztem, hogy a meccs után megyek vissza Kalliope asszonyhoz.
A jó hír az volt, hogy Hollandia nyert. A rossz hír pedig, hogy a múzeum vezetőjének el kellett mennie, mire visszaértem, és sajnos nem volt időm megvárni őt, mert még aznap Bitolában kellett lennem… Így, akármennyire is szégyellem, a foci kiszorította a kultúrát. Ennek nem szabad újra előfordulnia…
Bitova felé vezető utam egy 20 km-es lejtővel kezdődött - mivel Krusevo a Balkán legmagasabb fekvésű város, 1300 méter magasan. Kora este értem Bitolába, Makedónia déli részébe.
A város a Heraclea Lyncestis nevezetű régészeti helyen található antik mozaikjairól híres. Holnap reggel, mielőtt elindulok Görögországba, megnézem, most azonban ideje volt már aludni, így behúztam egy csúf, poros kamionos hotelbe, mely nem volt a legbizalomgerjesztőbb, viszont csak 1500 Ft-ba került.
0 kommentár:
Megjegyzés küldése