A változatosság kedvéért sokáig aludtam, gondolom szükségem volt rá. 11 felé újra biciklin ültem és a nagy hőségben tartottam délnek, Kicevo felé. Kb. 17 kilométer föl a hágóra borzasztó melegben – mindent meg lehet szokni.
Délután 2-kor Kicevoba értem. A kicsi városka még kevésbé vonzó mint Gostivar, ahol tegnap este aludtam. A különbség a két hely között, hogy itt már nincsenek mecsetek.
Ahogy a nap kezdett lemenni, a hőmérséklettel együtt, újra nekiindultam az utamnak. Először a főúton Bitola felé, majd Velmeci-nél letértem az útról, amit nagyon érdekes, üres vidéki táj követett. Ezeket a tájakat én nagyon kedvelem – csak Makedoniában az ilyen utak mindig zsákutcáként végeznek, aminek a végén fordulhattam vissza. Kicevoi étteremben –ahol megebédeltem- a főnök viszont azt magyarázta nekem olaszul, hogy ez az út tuti elvisz Krusevoba.
Cer city következik.
Már sötét volt mire elértem Cer falut. Olyan érzés volt mintha a semmi közepén lennék - és valójában ott is voltam. Volt egy egyszerű falusi bolt, ahol férfiak söröztek, cigarettáztak. Már nagyon éhes voltam, ugyhogy egy kis török gyümölcs és sör lett a vacsorám. Teljesen besötétedett. Megkérdeztem a helyieket, hogy juthatok el Krusevoba. Mindenki nagyon furán nézett rám, mire Jovan Pavleski felajánlotta, hogy aludhatok nála ma este a szomszédos faluban, Pusta Rekaban. Mondta rakjam be a bringát a kocsijába, ami egy 30 év körüli Yugo volt. Mondtam, hogy inkább majd követem őt az erdőn keresztül. Jovan meggyőzött - mondta, hogy ilyen sötétben az lehetetlen volna. Aztán valahogyan sikerült betenni a biciklit a Yugoba, majd útnak indultunk.
You go with my Yugo!
A 10 km-es út az erdőn keresztül tényleg lehetetlen lett volna ilyen sötétben- teljes igaza volt az új barátomnak. Az „út” katasztrófális volt, aszfalt nem volt csak egy ösvény a pusztaságban. Persze az még nehezitett a dolgott, hogy folyamatosan hegynek fölfelé, végig egyesben tudtunk csak haladni. Tényleg képtelenség lett volna ebben a korom sötétben. Aztán Jovan farkasokról, medvékről kezdett mesélni én meg csak annak örültem, hogy ebben a fantasztikus, kényelmes, luxusautóban zötykölődhetek Pusta Reka felé.
Rakija vagy rakinein? Inkább rakija!
Idős édesanyja Jovannak egyáltalán nem volt meglepve, hogy egy holland vendége van Magyarországról. Rögtön megcsinálta az ágyamat, megkináltak a csodálatos házi rakisával és Jovan kertjükben termesztett alapanyagokból salátát készitett. Még a sajtot is ők csinálták az egyetlen tehenük tejéből.
Jól van, Jovan!
A házukból itélve nagyon szegények lehettek, de a puszta emberi önzetlenségből milliomosok voltak.
0 kommentár:
Megjegyzés küldése