Herso, 2010 június 17 (napi 80 km; összes 5575 km)

Ma volt a leg-, leg-, legmelegebb nap: 44 fok. Nem rossz ez az idő, ha egy medence mellett töltheti el az ember – de nekem csak egy biciklim volt. Ott maradtam a motel recepcióján és blogokat, valamint e-maileket írtam. Csak délután 5-kor indultam el, hogy felkeressem Pella történelmi emlékeit. Öt hölgy ült a műemlék recepciós pénztáránál, vendégekre várva, de ma nem volt sok sikerélményük.

Pella: Európa Kulturális Fővárosa Kr. e. 350-ben?

Azért jöttem, hogy Pella híres mozaikjait a helyszínen tekintsem meg. Nem tudtam, hogy összesen már csak három marad itt, a többit elvitték a közeli múzeumba. Az itt maradt darabok is arról a hihetetlen művészeti technikákról tanúskodtak, aminek csak az ókoriak voltak birtokában. Hogyan tudtak ilyen gyönyörű, természetközeli ábrázolásokat készíteni különböző színű kövecskékből? A mozaikok olyan benyomást keltettek, mintha könnyedén megrajzolt képek lennének, tökéletes egyensúlyban.

Később, Pella múzeumában, megnéztem a többi mozaikot, valamint a hajdani makedón fővárosban talált mindennapi tárgyakat.

Ezek a tárgyakat mind azt a tényt igazolják, hogy a makedónok a Kr. előtti 4. és 1. század között nagy luxusban éltek, minden napi használati cikkük kitűnő designnal és magas minőségben készült.

 Éjszakai munka idő.
.

Ettem egy gyors gyros vacsorát, melyet hideg Retsinával (fehér borral) öblítettem le, majd este 10 óra után elindultam észak-keletre, a Kerniki tóhoz, a bolgár határ mellé. A legnagyobb hőség elmúlott, de még éjjel is a pólóm nélkül bicikliztem - ez az egyetlen módszer arra, hogy tisztán tartsam a ruháimat.

A kisebb úton mentem Koufaliától Polikastroig, innen Herso felé fordultam.

Furcsa élmény volt: éjjel 1 után nem volt már forgalom, teljes lett a csend, a aszfalt minősége első osztályú volt és csak néhány kisebb heggyel találkoztam. Így gyorsan tudtam haladni. Egy idő után komolyan úgy éreztem, már nem is biciklizek, hanem lebegek a föld felett néhány centiméterrel, és a testem egybeforrt a kerékpárommal.

Éjszakán 2 után értem Hersoba. Találtam egy kis templomot kerttel, két paddal valamint egy vízcsappal. Átmásztam az alacsony kerítésen, vettem egy egyszerű, de felfrissítő „zuhanyt” a csap alatt, majd leterítettem a hálózsákom az egyik padra. Ahogy bemásztam, a szúnyogok idegesítő hangja csapta meg fülemet. Nagyon sokan voltak és nagyon agresszívek. Nem tehettem mást, elbújtam a hálózsákomba, még a fejem sem látszott ki - ez rossz volt, mivel a hőmérséklet ekkor sem esett 30-35 fok alá, így a hálózsák túl melegnek bizonyult. Két órán keresztül szenvedtem, majd… elkezdett esni! Azonnal felpattantam, felöltöztem, visszapakoltam a biciklire és elindultam. 

Hajnali fél 5 volt, esett és nem éreztem valami szuperül magamat.