Satovca, 2010 június 22 (napi 105 km; összes 5890 km)

Ma már nem volt időm, hogy tovább szerencsét próbáljak a különféle nehézségű hegyi utakon, így a normál aszfaltos utat választottam vissza Melnikre, onnan pedig egy darabig ugyanazon az úton mentem, amin három nappal ezelőtt érkeztem Bulgáriába. Akkor teljes sötétségben tekertem egy kimerült biciklis lámpával, most viszont nappali világosságban láthattam az utat. Itt egy kép, ami többet mond ezer szónál.

Mellékút Bulgáriában - nem ilyen rossz mindenhol.

Aztán Goce Delcev felé tekertem tovább. A város az Ottomán uralom ellen harcoló híres forradalmár után lett átkeresztelve. Spancevo falujától az út meglehetősen emelkedni kezdett. Végül ez a Pirin hegységen keresztül történő felkapaszkodás bizonyult a leghosszabbnak, legkeményebb az egész túrám alatt. Több mint két és fél óráig tartott, míg végre elértem a hágót.

A Pirin hágóhoz pedálozva.

Sajnálatos módon a Goce Delcev felé vezető meredek és kanyargós lejtő nagyon rossz állapotban volt. Rengeteg repedés és lyuk volt benne. Ez arra ösztönzött, hogy a sebességemet drasztikusan csökkentsem, csak éppen az volt a probléma, hogy nem működött az első fékem (lásd a tegnapi történetben). Ha nem fékeztem volna, a bicikli 60 km/h-ra gyorsította fel magát, ez pedig halálos iramnak számít ezen az extrém rossz aszfalton. Szerencsére a hátsó fék még tartotta magát, és nagyon föllélegeztem, amikor sérülés nélkül végre leértem Goce Delcev-be. Szintén megnyugvással töltött el, hogy találtam egy kerékpárjavító boltot a városkában. Itt kicseréltettem az összes fékemet és új elemeket vettem az első lámpámba. Végül a „szerkezet” újra helyesen működött.

Tök jó biciklizés: kevés autóval, de sok birkával.

Késő délután folytattam az utam Dospat felé. Ez az út teljesen elvarázsolt. Emelkedő volt, de csak finom mértékben, és az út felszíne is jó volt, a közlekedés sűrűsége pedig alacsony. Hatalmas, sűrű erdőkön haladtam át. Pont olyan érzés volt, amiért a leginkább szeretek biciklizni. Nagy élmény volt itt pedálozni.

Allah ekbar.

Hirtelen egy nagyon nagy és sötét felhő jelent meg, és egy pillanat múlva ismét elkezdett ömleni az eső. De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott, helyet adva egy gyönyörű dupla szivárványnak. Megálltam egy kis szünetet tartani Drjanovoban. Itt először a Makedóniai Köztársaság Gostivarja óta, ismét egy erőteljes muszlim közegben találtam magam. A bolgár muszlim kisebbség főként az ország dél és dél-keleti részén él. Két mecset állt a faluban, de templom nem volt. Olyan érzés volt, mintha újra Koszovóban lettem volna, csak a fátyolos nők, akiket az utcán hallottam, nem albánul, hanem bolgárul beszéltek egymással.