Reggel felkerestem Heraclea Lyncestis régészeti leleteit, Bitola mellett. Senki nem volt ott rajtam kívül, csak három régészek dolgoztak a mozaikokkal. Be kell vallanom, nem tudtam előre, hogy néznek ki a bitolai mozaikok. Így fantasztikus élményben volt részem, mikor odaértem, és kiderült, hogy első osztályú leletekről van szó. Ezek a legjobb pillanatok.
A hajdani várost Kr. előtt 350 körül II. Macedóniai Fülöp, Nagy Sándor apja, alapította. A rómaiak a Kr. előtti 2. században meghódították a királyságot. Heraclea Lyncestis felvirágzott, köszönhetően az elhelyezkedésének is: a Via Egnatia útvonalába esett, amely összekötötte az Adriai tengert Kostantinápollyal. A korai keresztény időkben (a 4. századtól kezdve) a város híres püspöki várossá vált, ekkor épült egy kicsi és egy nagy bazilika is, melyeknek a maradványait a mai napig meg lehet tekinteni.
Heraclea Lyncestis mai formájában.
A kora délutáni hőségben dél felé fordultam, Görögország felé. Az első dolog, amit megláttam az országból, ez volt:
Gáz van itt, Sándor!
Nagy Sándor szobra fogadja az országba belépő utazókat. Sejtettem, hogy soha nem került volna ide az alkotás, ha Görögország és északi szomszédja között nem állna fenn feszültség.
Tovább tekertem a dombos vidéken a 40 fok feletti hőmérsékletben. Nem lehetetlen ilyen extrém hőmérsékletben biciklizni, kivéve, ha magas hegyek határolják az ember útját. Megálltam Amynteoban, hogy a legnagyobb hőség elvonulhasson. Ittam két sört, ettem egy gyrost, és kértem egy eszpresszót - amikor megkaptam a számlát, rá kellett jönnöm, ismét az Európai Unióban vagyok… Négyszer többet fizettem, mint Makedóniában tettem volna.
Görög stílusú szélmalom.
Este 6-kor indultam tovább. Hamarosan megérkeztem a gyönyörű Vergoritis tóhoz. Majdnem úgy éreztem magam, mint otthon Hollandiában: tó, erős szél, szélmalom… Csak a tó mögötti hegy emlékeztetett arra, mégse vagyok otthon. Meg nálunk nincs ez a hőmérséklet!
Görög stílusú polder.
Élvezettel bicikliztem a Vergoritis tó partján. Mindenhol madarak repkedtek és vadvirágok illata telítette el a levegőt. A volt-Jugoszláviával szemben, itt Görögországban nem volt szemét az út mellett. Nem siettem, csak gyöngyörködtem, miközben lement a nap.
Kellemes szellő a Vergoritis tónál.
Amissában elbeszélgettem a helyi kórház amerikai orvossal. A szülei Görögországban születtek, majd kivándoroltak Amerikába, és ő most visszatért, de nem szerette: számára Görögország rosszul szervezett, koszos, korrupt. Mosolyognom kellett, amíg hallgattam a negatív kommenteket. Az én első benyomásaim Görögországról homlokegyenest eltérőek: a Balkán „vad” országaiban eltöltött idő után, ezt az országot tisztának, szervezettnek ítéltem, mindenhol normális utak és útjelzések.
Hat ja: az ítéletek mindig a korábbi tapasztalatokon nyugszanak.
Teljes sötétségben kerekeztem vagy 25 km-t Edessa felé. Sokkal jobban esett, mint napközben tekerni. Ha holnap is ilyen meleg marad, azt hiszem, változtatnom kell a taktikámon, mivel itt Görögországban is viszonylag nagy hegyek várnak még rám.
Edessa vízeséseiről híres. Meg is találtam őket könnyedén, és pont ideális helynek találtam az alvásra. Türelmesen megvártam, amíg egy fiatal pár befejezi a szeretkezést, majd elfoglaltam éjjeli találkájuk titkos helyszínét, a háttérben a vízesés zajával.
0 kommentár:
Megjegyzés küldése