Habár Pec-et/Peját túlnyomórészt albánok lakják, külterületén egy nagyon fontos szerb ortodox kolostor található: a Patriarchátus. A templom mindenképp egyik volt azoknak a látványosságoknak, amelyeket meg szerettem volna nézni Koszovóban.
Megérkezve a kapuhoz, nem az a nyugodt légkör fogadott, amit egy szent hely esetében elvárna az ember: a vallási komplexum bejáratánál felfegyverzett olasz katonák álltak, homokzsákok és álcahálók védelmében. Az ellenőrző ponton ott kellett hagynom az útlevelemet. A következő pontnál a biciklimet is le kellett raknom. Csak akkor fogott el a nyugalom, amikor átmentem a kapun és beértem a kertbe, ahol a kolostor és a templomok találhatóak - megérkeztem a békesség különleges szigetére.
Pec: elveszett paradicsom.
A szerbek számára ez a kolostor szimbolizálja a középkori Szerbia szellemi és kulturális örökség, még azelőtt, hogy a törökök végett vetettek a királyságnak a Rigó Mezőn, 1389-ben. Ezért is okozott a szerbek számára olyan nagy nehézséget, hogy elfogadják az új felállást, miszerint a Patriarchátus a független Koszovó területén található, már nem Szerbiában. Én csak azt remélem, hogy előbb vagy utóbb ne kelljen katonáknak védeniük a kolostort a támadásoktól.
Peci Patriarchátus Pankreátorja.
Délután 5-re Mitrovicában kellett lennem, ahol már vártak a Rock School diákjai (tulajdonképpen tegnap érkeztem volna, de a lezárt határ és a kerülő miatt egy nappal később értem oda).
Ehhez át kellett szelnek az országot: nyugat Koszovóból észak Koszovóba tekertem, mintegy 75 km-t: ennél még Hollandia is nagyobb. Nem volt nehéz követni a helyes utat: csak arra kellett figyelnem, hogy a hegyek a bal oldalamon legyenek. Itt van néhány kép a rövid szakaszon szerzett élményeimről:
 |
| Ha véletlen nem működik az elektromos fűtés, a fatüzelés is jó megoldás. |
Peján kívül több teherautót láttam az út mellett, melyek meg voltak rakva tűzifával. Megálltam, hogy megnézzem, pontosan mi is ez: kiderült, hogy a teherautó vezetői arra várnak, hogy az út mentén haladók megálljanak, és fát vásároljanak. Az egész vagonnyi szállítmány 300 euróba kerül, ami már tartalmazza a hazaszállítás költségét is.
 |
| Az idősebb harcosok régi emlékműve. |
Folytatva utamat, egy hatalmas, teljesen összefirkált és leromlott állapotú II. világháborús emlékműhöz érkeztem. Az 1999-es háború olyan élénken él most az itteniek emlékezetében, hogy a 2. világháborús heroikus küzdelem a nácik ellen kicsit veszített jelentőségéből.
 |
| Koszovó: amikor a seb már nem fáj többet, a helye még akkor is éget (Berthold Brecht). |
Az új emlékművek - minden faluban található legalább egy - azokra az elesett hősökre emlékeztetnek, akik 1999-ben szembeszálltak a szerbek eszeveszett törekvésével, hogy megtisztítsák a tartományt az albán lakosságtól. A képen látható emlékmű egy albán családnak állít emléket, melynek nőtagjait 1999. április 13-án kivégezték.
 |
| Nincs már hívő. |
Banjában lefényképeztem egy ortodox templomot. Nem igazán tűnt úgy, hogy a templom még üzemel, közben a fű is meglehetősen nagyra nőtt.
Nincs már vendég.
Szintén ebben a faluban találtam egy Tito-korabeli hotelt, amely üresen állt. Csak a biztonsági őr volt ott, aki elküldött. Koszovó legnagyobb problémája pillanatnyilag a hatalmas munkanélküliség. Ez a hotel számomra azt kitűnően szimbolizálta. Egyébként sok külföldi van az országban, főleg katona, de turista egyáltalán nincs.
Időben érkeztem Mitrovicába, dél felől, az albán részről közelítve meg a kettéosztott várost. Wendy Hassler-Forest, egy okos holland fiatal hölgy, a Mitrovica Rock School vezetője, már várt rám. Azt beszéltük meg, hogy a központban találkozunk, a világ legismertebb albánja, Nena Tereze (Teréz anya) szobra előtt. Mivel a Mitrovica Rock Schoolt választottam utam jótékonysági céljának, ezért is volt különleges jelentősége a mai érkezésemnek: Essennel, Péccsel, Isztambullal (és Utrechttel) együtt Mitrovica az utam legfontosabb állomásai közé tartozik!
 |
| Jó srácok, akiknek támogatásra van szükségük. |
Hamarosan a Rock School albán diákjai is megérkeztek- két keréken. Elkísértek az iskola épületébe és adtak nekem egy élő koncertet! A létesítmény kisebbnek bizonyult annál, amire számítottam, a fiatalok zenéje viszont sokkal jobb volt, mint amit vártam! Nagyon jó érzés fogott el: láttam, hogy a Rock School komoly munkát végez, az itt tanuló fiúk és lányok lelkesek és nem veszik félvállról a munkát.
 |
| Wendy (balra) és a jövő pop csillagai. |
DE: nagyon szeretném támogatni ezt a kezdeményezést… Eddig nem sikerült elég pénzt gyűjtenem még az utam költségeinek fedezésére sem, nemhogy a Rock School pénzügyi megsegítésére. Azért választottam ezt az utam jótékonysági céljának, mert az iskola arra törekszik, hogy elfogadást teremtsen Mitrovica két élesen elkülönülő részében: az északon élő szerbekben és a délen élő albánokban. A fiatal generációkat szólítja meg, a zenét használva közös nyelvként, hiszen ezt északon és délen egyaránt megértik. Az iskola szimbolizálja mindazt, amit az utam során én is el szeretnék érni: felkutatni és értelmezni azokat a problémákat, amelyek két ország vagy két nemzet között állnak fenn.
 |
| Szponzorok, hallotok minket?! |
Hálás vagyok, amiért már eddig is sokan segítettek kisebb vagy nagyobb pénzösszegekkel. Szeretném most megkérni a blog azon olvasóit, akik még nem járultak hozzá az utamhoz, hogy segítsenek segíteni. Minden lényeges információ megtalálható bal oldalon, a SZPONZOROK felsorolása alatt - csak görgess lejjebb!
Nagyon szépen köszönöm! Amikor júliusban visszaérek Pécsre, rendezem a pénzügyeimet, és kiderül, pozitív-e a mérleg a végén. Amennyiben ez az eset áll fenn, a külömbség a Rock School-é. A részleteket később közzéteszem ezen a weboldalon.
0 kommentár:
Megjegyzés küldése