Az első város az utamon Babaeski volt: tipikus török vidéki város, itt is az összes ház elég új beton szerkezetű. Mind ugyanolyan volt, semmi szép nem volt bennük, de felteszem, mind szolgálja a célját: élni lehet bennük (főleg ha van légkondid). Az egész városban csak egy épület maradt fenn a 16. századból: egy gyöngyörű mecset. Ha ez nem lett volna itt, azt hittem volna, hogy Babaeski egy teljesen új hely.
Egy fiatal török, Atatürk és egy Európai Kulturális Fővárosi.
A mecsettel szemben egy kebab étteremben húztam meg magam a hőség elől. Ott találkoztam egy angolul beszélő diákkal, Kaan Torkan-nal. Ez volt az első olyan alkalom, amikor egy törökkel tudtam megvitatni pár dolgot a régi és új Törökországról. Meg kell mondanom: meglepett a sok kritikus megjegyzésével. Az egyik az volt, hogy Törökország nem érdemli meg, hogy az Európai Unió tagja legyen, mert az ország nem tisztel más vallást, csak az Iszlámot. Meséltem Kaan-nak a nagy vitát az új török mecsetről Kölnben (a sztorit lásd április 11-én), amiről azt gondolta, hogy nem kellett volna megépülnie, amíg a Keresztények nem építhetnek templomot Törökországban. Nem értettem vele egyet, de mégis rendkívülinek tartottam a nézeteit. Kérdeztem, hogy más fiatal török is osztja-e a véleményét. Azt válaszolta, hogy talán 10%-a egyet értene vele.
Török Trákia 1.
Újra elhagytam Babaeskit a Török Trákia keresztül haladva: dombos mezőgazdasági föld, amíg a szem ellát: főleg napraforgó és búza, semmi extra.
Török Trákia 2.
Naplementekor értem el Tekirdag-ot – a régi Rodostó. Mióta elkezdtem ezt a biciklitúrát, Hága óta ez volt az első alkalom, hogy láthattam a tengert meg széles horizontját. Csak most nem az Északi-tengert, hanem a Márvány-tengert, ugyanazt a víztömeget, amit Rákóczi fejedelem látott minden nap az ebédlője ablakából itt Rodostóban, majdnem 300 évvel ezelőtt.
0 kommentár:
Megjegyzés küldése