Prizreni táborhelyem.
Hatkor keltem, teljesen kimerülve, egy újabb szabad töltött szörnyű éjszaka után, melyet ezúttal a folyamatosan fújó szél okozott. Prizrenben ettem néhány bureket és ittam egy kávét, majd folytattam a biciklizést. Örültem neki, hogy eljöttem Prizrenig tegnap: mára Koszovó legszebb része maradt.
Az út először egy gyöngyörű kanyonon vezetett át, majd elkezdett emelkedni. Körülbelül 25 km-en át folyamatosan caplattam felfelé, elég nehéz volt, különösen a mai magas hőmérséklet mellett. Amikor az út 10%-os emelkedővel megy fel, akkor még kemény tekeréssel is a sebességet visszaesik kb. 10 km per órára. Közben ermészetesen a fenekem folyamatosan fáj. Nem múlik el nap fájdalom nélkül - de azért hozzá lehet szokni.
Nem sz**, hanem Sar!
Miután elhagytam Musnikovo/Mushnikove falut, a vidék igazán gyönyörű lett, de az emelkedő is keményebb. A csúcson (1750 m-el a tengerszint felett) megálltam egy pihenőre egy kicsiny bárnál. Az idősebb hölgy és úr, a bár tulajdonosai muszlimoknak néztek ki, de szerbül beszéltek egymással. Nem értettem, hogy lehet, ezért megkérdeztem (Koszovóban a muszlimok albánul beszélnek). A férfi elmagyarázta, hogy ők ugyan muszlimok, de nem albánok. Na, nem könnyű átlátni az itteni helyzeteket!
Fölfelé a hegyre, ki megy gyorsabban? Ő vagy én?
Lefelé nagyon gyorsan gurultam, de csak addig, amíg meg nem érkeztem egy második emelkedőhöz, amely a macedóniai határhoz vezetett. A csendes úton először találkoztam teknősökkel.
A macedón határon egy hatalmas zászlótartó állt, melyben egy óriási macedón zászló lengedezett. Jól látható jele annak, hogy olyan helyre érkeztem, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a nemzeti szimbólumokra.
Egy jó bicikli jó kézben.
Tetovóban, a macedóniai albán kisebbségének ’fővárosá’-ban, változatosságképpen találtam egy kerékpár üzletet. Bementem, de csak azért, hogy köszönjek, mivel a bringám még mindig tökéletes állapotban van. Fazli Rustemi örült, hogy vendégül láthatott a biciklimmel együtt, amely jelentősen eltért azoktól, melyekkel ő nap mint nap dolgozik. Megvizsgáltuk és beszélgettünk a kerékpáromról, végül megkértem, hogy az első fékeket cseréljen ki. Megtette, meg a láncot is megolajozta. Mikor fizetni akartam, nem fogadott el semmit… A tanulság: ha bármilyen kerékpár- problémád adódik Macedóniában, Tetovóban, keresd fel Fazli boltját a Lubotenska utcában!
Eszembe jutott újra a speyeri Stiller Radsport kerékpár üzletben szerzett tapasztalatom, amikor 65 eurót kellett fizetnem szinte semmiért. Gyakran a szegény emberek többet adnak, még ha kevesebb is van nekik.
Ez az a hozzáállás, ami mindig megérint.
Ez az a hozzáállás, ami mindig megérint.
0 kommentár:
Megjegyzés küldése