Miért volt olyan különleges? Először is ez a nagyszerű természetes környezetnek volt köszönhető: mindenhol körülöttünk hatalmas homokpiramisok magaslattak. Olyanok, mintha óriások által épített hatalmas homokvárak lennének a tengerparton.
Azon tűnődtem, hogy vajon milyen hosszú ideig lesznek még velünk ezek a gyönyörű jelenségek. Egyszer csak majd gondol egyet az eső, és fokozatosan elmossa a piramisokat…
Vissza az időben.
A Melnik iránt táplálható vonzalom másik oka, maga a falu: kedves, hagyományőrző bolgár házak gyűjteménye, melyek közül sok szépen fel lett újítva az utóbbi években. Melnik még festőibb volt, mint Krusevo a Makedóniai Köztársaságban (lásd a június 14-i történetben). Harmadszor az a nagyon nyugodt légkör, mely a sok barátságos terasznak köszönhető, ahol jobbnál-jobb ételeket szolgáltak fel, még jobb helyi borok kíséretében. Természetesen Melnik mára már turistacsalogató hely lett, mégis elsősorban bolgár turistákat vonz, akik nem tesznek kárt a faluban.
Vetettem egy pillantást Melnik Történelmi Múzeumára is. Annyira amatőr volt, hogy nem tudtam sírjak vagy nevessek. Összesen három angol nyelvű felirat volt, melyek közül az egyik pénzügyi adományokat kért a múzeum támogatására. A második így nézett ki:
Néha nehéz értelmet adni a történelemnek…
Aki tud angolul, érteni fogja a dolgot. Aki nem, azt képzeljen a fönti szöveget, mintha én direkt rosszul írnám valami magyar szöveget!
Felhagytam a történelmi múzeum látogatásával, és helyette Melnik azon dolgaira gondoltam, melyek jók: az ételre és a borra!
0 kommentár:
Megjegyzés küldése