Hálószoba (balra) és fürdőszoba (jobbra).
Jól aludtam az edessai vízesés mellett. Nagyon profi ágyam van: a matracot a Nomád-tól, egyik kedves szponzoromtól kaptam. Pont ott van megerősítve felfújható részekkel, ahol a testnek a legtöbb támogatásra van szüksége: a vállnál és a csípőnél. Kaptam a Nomádtól még egy hálózsákot, egy pár cipőt és a napszemüvegem is tőlük van, mind kiváló termék.
Még nagyon sok időm van… Június 29-én kell Isztambulba érkeznem, de ha szeretném, már jövő héten ott lehetnék. De mivel Isztambul szervez egy hivatalos eseményt érkezésem tiszteletére, nem érkezhetek korábban. Ezért úgy döntöttem, elmegyek egy kicsit délebbre, mint ahogy terveztem, és meglátogatom Verginát, mielőtt ismét észak felé, Pella irányába veszem az irányt.
Két lehetőségem volt: vagy a főúton közelítem meg úticélomat, vagy egy párhuzamosan futó kisebb úton, ami Naoussán át halad, a Vermion hegy keleti vonulatainál. Az utóbbit választottam, mivel forgalommentes utat szerettem volna. Hamar rá kellett jönnöm, nem volt jó döntés: ugyan az út autómentes volt, még biciklik sem voltak rajta, de megvolt ennek az oka: hosszú időn keresztül 10%-kal vagy még annál is jobban emelkedett a kis út. Természetesen ma is 40 fok körül volt a hőmérséklet. Az út mellett buta jeleket láttam, melyek egy síparadicsomra utaltak.
A síparadicsom gleccser tava?
Elég sok időt elveszíttettem, csak 2 körül értem Verginába. Itt található II. Makedóniai Fülöp pompás sírja, melyre csak 1977-ben bukkantak rá. Az ő sírja egy un. tholosz-ban volt rejtve, egy hatalmas mesterséges dombban, melyet körülbelül 60 évvel Fülöp temetése után emeltek. Fülöp sírjával kapcsolatban az volt a különleges, hogy a régész, Manolis Andronicos és csapata teljesen épen találta meg! A nagy király gazdag sírját senki nem zavarta meg Krisztus előtt 336 és Krisztus után 1977 között… A felfedezés hasonló jelentőségű volt, mint mikor rábukkantak Tutanhamonra Egyiptomban.
Ne zavarj! II. Fülöp sírjának bejárata a föld alatt.
Ókori forrásokból tudjuk, miután apját a hajdani makedón fővárosban, Aegae-ban (a mai Verginában) meggyilkolták, Nagy Sándor olyan fényűző temetést rendezett számára, ami túlszárnyalt mindent, amit az akkori emberek el tudtak képzelni. Ez az érzés még ma is visszaköszön a verginai múzeumban sétálva. Tulajdonképpen nincsenek rá szavak, hogy pontosan leírjam, mit is láttam - mindenkinek a saját szemével kellene megtekinteni. Eddig makedóniai II. Fülöp kincse a legszebb műalkotás, amivel utam során találkoztam.
A sírhalom múzeum bejárata.
Először néhány szó a múzeumról. Pontosan ott helyezkedik el, ahol a kincseket megtalálták: egészen konkrétan a halomsíron belül található. Természetesen az építészek sokat dolgoztak azon, hogy ez megvalósítható legyen: először eltávolították az egész föld dombot, majd egy ernyős féle beton szerkezetet alakítottak ki, s utána visszaállították rajta a dombot!
Így Fülöp halotti kamrája, három másik sírral együtt eredeti helyén látogatható, és az érdeklődők a velük eltemetett hihetetlen kincseket is megtekinthetik.
Hihetetlen kincsek.
Be kell vallanom: a görögök nagyszerű múzeumot alakítottak ki. Talán az északi szomszédukkal, „Szkopjéval” (a görögök így hívják a Makedón Köztársaságot) fennálló viták is közrejátszottak abban, ekkora energiát fektettek a múzeumba.
Azt kell mondanom, meggyőzték engemet. Verginában a tholosz-múzeumban a kiállítás Kr. előtt 5. századi sírkövekkel kezdődik, melyeket nagy számban találtak itt. A Kr. előtti 4. században egyszerű töltőanyagként használták őket! Közelebbről megnézve látható, hogy a kövekre görög nevek voltak bevésve, ami kitűnően bizonyítja, hogy már a Kr. előtt 5. században is tagjai voltak a makedónok a görög családnak, nyelvnek és kultúrának. Akkor miért állítják a szláv makedónok, hogy Nagy Sándor közülük való? Ez ugyanolyan, mintha a magyarok azt állítanák, római eredettel rendelkeznek, csak azért, mert a mai Magyarország nyugati része valamikor a Római Birodalomhoz tartozott.
Úgy vélem, a görögök nem hívhatnák a szláv macedón kisebbséget „kétnyelvű görögöknek”. Emellett a FYROM (Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság) elnevezést is hanyagolniuk kellene – ez egyszer nem egy név egy országnak.
Javaslatom szerint az országot Szláv Makedón Köztársaságnak kellene hívni és aláírni egy szerződést, amely kimondja, hol helyezkednek el a határok. A németek is ezt csinálták a lengyelekkel, és a dolog működik.
De most vissza ismét a múzeumhoz!
Ugye látjátok a méhecskéket?
Részletes leírást érdemelne a síremlék arany, ezüst és elefántcsont díszítése. A legszebbek az arany koszorúk, melyeket több száz arany tölgyfa levéllel, vagy apró arany virágokkal díszítettek. A virágokon még aprócska porzók is láthatóak… A nagyon figyelmes szemlélők még a 2 milliméteres arany méhecskéket is felfedezhetik, ahogy nektárt szopogatnak a virágocskákból…
Amit igazán lenyűgözőnek találok, hogy ezek a csodálatos, méregdrága és aprólékos művészi alkotások egész egyszerűen egy halotti sírba kerültek, melynek ajtaját örökre lezárták. A művek nem azért készültek, hogy múzeumban megtekinthetőek legyenek. Ez a vallomás, mely az akkori emberek azon hihetetlen hitéről tanúskodik, ahogy a túlvilági életben hittek, nagyon megérintett.
Még mindig ezen gondolkodtam, miután elhagytam Verginát. Túl meleg volt a biciklizéshez: az első kávézónál megálltam és folytattam a blogomat számodra, kedves olvasó. Este 7 felé indultam tovább és utam jobbára mezőgazdasági vidékeken vezetett, nem láttam semmi különlegeset. 10 órára értem Pellába. A hely kiemelkedő történelmi jelentőséggel bír: II. Fülöp itt alapította meg az új makedón fővárost, és Nagy Sándor innen indult minden idők legnagyobb hódító útjára: kelet felé, egészen Indiáig… mindezt bicikli nélkül, képzeljétek csak el.
A modern Pellában nem volt egy panzió sem, így vissza kellett mennem nyugat felé, míg találtam egyet.
0 kommentár:
Megjegyzés küldése