Kardzsáli, 2010 június 24 (napi 125 km; összes 6096 km)

Ma is egy nagyon jó biciklizős nap volt – elértem a 6000-ik kilométert! Ez az Bulgáriaország remek a biciklizéshez, de jó kondiban kell lenned hozzá. Elfelejtettem mondani, hogy a hőmérséklet lehűlt olyan 15/20 fokkal a múlt heti görögországi hőhullámhoz képest. Szóval most jó idő van ahhoz, hogy tekerjek egy kicsit a Rhodope hegyekben.


A panzióm Siroka Laka-ban (balra): 1800 forint egy éjszakára.

Délután 2-kor hagytam el Siroka-t, mert azzal töltöttem a reggelt, hogy ezt a digitális történetet írtam és illusztráltam. Kicsit sietnem kellett, mivel oda kellett érnem Kardzaliba a nap végére és ez egy elég hosszú, hegyvidéki út volt.

Föld, levegő, víz - még jó, hogy a negyedik elem nincs.

Meglepődtem, hogy még a kis utakon is, amiken ma is és előtte is jártam, sosem volt probléma, hogy megtaláljam a helyes utat, mivel a bolgároknál sokkal jobbak az útjelző táblák, mint a szláv makedón testvéreknél vagy akár a szerbeknél.

Kicsi utak, nagyszerű jelzések.

Ráadásul itt az utaknak logikus számozásuk van: minél nagyobb a számjegy, annál kisebb az út. Szóval ma, hogy Shiroka Laka-ból elérjek Kardzali-ba a 866-os, 864-es, 86-os, 861-es, 8631-es, 863-as, 8632-es, 865-ös és 5-ös utakon kellett mennem. A négy számjegyű utak általában elég rossz állapotban vannak és meredeken mennek felfelé, a háromjegyűek tele vannak lyukakkal és repedésekkel, a többi egész elfogadható, ha nem méred össze a német szabvánnyal.


Ma nincsenek történelem órák, csak gyönyörű panorámák.

Mielőtt elértem volna a nagy és csúnya Kardzali-t, a nap gyönyörűen ment le, csodálatos fények szűrődtek át a sűrű felhőkön, amik betakarták az eget egész nap.


Van egy szobád egy éjszakára egy főnek és egy biciklinek?

Mivel Kardzali nem vonzza tömegével a turistákat, csak két hotel volt az egész nagyvárosban (már amennyire én tudom). Az egyik új volt és drága, a másik pedig valamikor a kommunista időben luxus helynek számított, és meg is tartotta ezt a régi légkört. Természetesen az utóbbit választottam. Úgy éreztem nem túl jó ötlet, ha éjszakára kint hagyom a biciklimet, és mivel majdnem én voltam az egyetlen vendég a 12 szintes magas betontoronyban, nem volt probléma, hogy a hotel előterében tegyem le a biciklimet.

A legmagasabb szintre kértem a szobámat, de mégse töltöttem sok időt azzal, hogy kinézzek az ablakon.

0 kommentár:

Megjegyzés küldése